MAKKABEUS JÚDÁS, A VEZÉR
MAKKABEUS JÚDÁS, A VEZÉR
Apja, Mattatiás is őt jelölte ki vezérnek utolsó akaratával, de hihetőleg erre a szerepre rátermettségével már egyébként is jogot szerzett.
Antiokhosz keleti útja fordulópontot jelent a háború eseményei sorában, vagy inkább azt mondhatni, hogy most lesz háborúvá az, ami eddig csak lázongók bandái ellen indított kisebb katonai akciók sora volt. A király egyébként azért indul keletre számottevő hadsereggel, hogy a felbolydult keleti tartományokat – lényegében a perzsa szatrapiákat – lecsendesítse. Semmiképp sem akar tűzfészket hátrahagyni birodalma szívének közelében, ezért utasítja rokonát és bizalmasát, fiának nevelőjét, Lüsziászt, hogy távollétében intézkedjék a júdeai lázadók végleges megsemmisítéséről.
Nem biztos, hogy a hátrahagyott sereg vagy annak a zsidók ellen mozgósított része valóban a királyi haderő fele volt, és a létszámról szóló bibliai adatok is lehetnek túlzottak. Nyilván a fegyvertény, az emmausi győzelem rendkívüli voltát és Isten segítségének hathatósságát akarja tovább hangsúlyozni az, hogy a vezér a harc előtt hazabocsát sokakat, egyebek közt olyanokat is, „akik rettegnek az ellenségtől”. Ha Júdás most is ugyanaz a józan és felelősségteljes hadvezér, aki nemrég felfüggesztette a szombatnapi tilalmat hadi dolgokban, akkor ilyesmit aligha tesz egy döntő ütközet előtt csak azért, mert a törvény ilyesmit ír elő. Valószínűbb, hogy a szerzőt egy régi szentírási epizód ihlette meg, a bírák korából: Gedeon csökkentette le a seregét ily módon – és még más módon is – az Úr parancsára a midiániták elleni csata előtt, hogy még jobban kinyilvánuljon az Ő segítő ereje.
Sokkal valósabb mozzanatnak hat a hadicsel, amellyel Júdásnak sikerül megosztania az ellenség erejét, és így saját létszámbeli hátrányát kiegyenlítenie.
A templom meggyalázása elsőként abban állt, hogy a jeruzsálemi erőd helyőrsége a maga és a hitehagyott zsidók számára mintegy kisajátította, az olümpiai Zeusz szentélyévé avatta fel, s attól fogva ennek az istennek áldoztak az égő áldozatok oltárán, ráadásul a zsidók szemében tisztátalan állatokat is. A templom többi része nem is érdekelte őket, s úgy látszik, a papság is elhanyagolta, vagy eleve kitiltották őket, mert a Jeruzsálembe érkező győztesek a pusztulás és elhagyatottság szomorú képeit találják.
Kr. e. 164 decemberében történik meg a nevezetes esemény, a templom megtisztítása és újjászentelése, amelyről mindmáig megemlékeznek a hívő zsidók a nyolcnapos hanuka ünnepségén. Az öröm és ajándékozás napjai ezek, hasonlóak a púrim ünnephez, másfelől a keresztény karácsonyhoz.
A templom felszentelése elsősorban erkölcsi diadala a szabadságharcosoknak, lelki megerősítés Jahve hívei számára. Katonailag még korántsem a győzelem. Igaz, hogy a kárvallott királyi hadak egyelőre eltakarodtak, de a templomhoz vészes közelségben ott áll a kiválóan védhető erőd, tele szíriai csapatokkal, akik magát a templomot is fenyegetik, ezért Júdás falakat építtet a templomdomb köré is.
Amikor Júdás és hívei legalább lélegzetvételhez juthatnának, váratlan irányból jön a támadás. Nem is ellenük, a júdeai zsidók ellen irányul, hanem azok ellen a testvéreik ellen, akik körülöttük élnek, Galileában, tehát Palesztina északi részén, Idumeában, vagyis a Holt-tengertől délre, illetve Gileádban, azaz a Jordántól keletre. Valaha ezek a területek a zsidó királyok hatalmában voltak, de a fogság alatt és óta, főleg a hellén időkben, idegenekkel települtek be. Pogromok érik a köztük élő zsidókat, sokakat megölnek, sokan pedig erődítményekbe húzódnak, s onnan várják a Makkabeusok szabadító akcióját.
Hogy mi az oka a hirtelen támadt heves ellenségeskedésnek? A Biblia szerint a puszta tény, hogy Izrael fiai újjászentelték templomukat. Valószínűbb, hogy a törvényhű zsidók harci sikerei váltják ki az erőszakhullámot: attól tarthatnak a környező területek többnyire hellenizált lakói, hogy a kis Júdea vissza akarja hódítani a zsidó állam hajdani területeit. (Hosszabb távon majd bebizonyosodik, hogy ez a félelmük nem is alaptalan.) A Makkabeus testvérek – most már így is nevezik őket Júdás melléknevéről – kénytelenek megosztani a felkelő hadat és két fronton hadakozni. A gyors akció sikerrel jár, különösen Júdás számos győzelméről ír részletesen a Biblia, amelyeket egy Timotheosz nevű görög vezér csapatai ellen vív ki – azt azonban nem tudják elérni, hogy a szórványban élők biztonságát szavatolják, ezért inkább Júdeába telepítik át veszélyeztetett testvéreiket.
