FÉLSZÍVŰ KIRÁLYOK
FÉLSZÍVŰ KIRÁLYOK
Amásia első dolga bosszút állni apja gyilkosain, de fiaikat nem bántja, s ezzel könyörületesebbnek mutatkozik, mint Jahve, aki a bibliai történetek tucatjaiban torolja meg az atyák bűnét a gyermekeken és még későbbi nemzedékeken.
Hamarosan népszámlálást is tart, ami inkább katonai összeírás, a szokásosan eltúlzott, százezres nagyságrendű eredménnyel. Különös epizód az Izraelből felfogadott százezer harcos, akitől a próféta eltanácsolja a királyt. Az ennek folytán elbocsátott „légió” vitézei nemhogy örülnének a munka nélkül szerzett tetemes summának, inkább dühösen végigdúlják az útjukba eső városokat. Haragjuk a jelek szerint teljesen elvakítja őket, mert azt se veszik észre, hogy saját országukat dúlják. A Bibliában említett Szamária és Bét-Horon ugyanis nem Júdában, hanem Izraelben található…
Az Edom ellen elért harci siker fejébe száll a királynak, és háborút kezd az izraeli Joás királlyal. (Lásd az Izrael királysága című fejezetben!) Addigra már megtudjuk róla, hogy bálványozásba esett, s különös módon épp az általa legyőzött nép isteneit találta imádatra méltónak. Nem is csodálkozhatunk ezután újabb balgaságán, amelynek folytán súlyos vereséget szenved, és a győztes izraeli király még Jeruzsálem falának egy darabját is lerombolja.
Ahogyan apjával, úgy Amásiával is összeesküvők végeznek, de nem tudjuk, milyen politikai események állnak emögött. Talán az állam vezető emberei állnak bosszút rajta kalandor háborújáért, amely Júdát súlyosan megalázta, és átmenetileg Izrael hűbéresévé tette.
Uzziás fiatalon kerül trónra, egy ideig talán ő is egy pap vagy próféta gyámkodása alatt áll, akit az Írás Zakariás néven említ, de aki nem azonos (természetesen) Jójáda fiával, sem a bibliai könyvéről ismert s jóval később élt prófétával, sem a Bibliában szereplő kéttucatnyi más Zakariás bármelyikével. Uralma sikeresen indul: eredményesen hadakozik a filiszteus városokkal és kisebb arab törzsekkel, adót szed az ammonitáktól; hadserege felszerelését korszerűsíti; helyreállíttatja és továbbépítteti a jeruzsálemi bástyát, amely elődje alatt megsérült, és hadi gépezeteket állíttat a tetejére.
Békésebb dolgokban is serénykedik Uzziás. Kevés királyról jegyzi fel az Írás, hogy odaadó figyelmet szentelt a mezőgazdaság fejlesztésének. Uzziás kutakat ásat a kevésbé termékeny vidékeken, s minden módon előmozdítja az állattartást is.
Több mint öt évtizedes uralmának utolsó szakaszában a király leprában szenved, nem tudjuk, pontosan hány évig. A szent szerzők ezt a betegséget annak tulajdonítják, hogy harci és más sikereitől elbizakodva, illetéktelenül papi teendőt akart végezni, áldozni az illatáldozat oltáránál. Ismét a papi szemlélet jellegzetes példáját látjuk: egy jámbor és sikeres élet minden érdemét semmivé teszi Isten előtt a kultikus szabályok mégoly parányi megsértése is. És megkérdezhetjük: miért nem kapott ilyen vagy ennél is súlyosabb büntetést Salamon király, aki a templom felavatásakor, minden áldozati szertartást maga végzett el a főpap és a papok helyett?…
Jótám a bibliai szöveg szerint tizenhat évig uralkodott. Itt helyénvaló megjegyezni, hogy az ilyesfajta közlések a Bibliában nem mindig megbízhatók. Jótám például önálló királyként legfeljebb négy esztendeig ülhetett a trónon. A tizenhatos szám talán úgy született, hogy beszámították azokat az éveket is, amelyek alatt az emberektől elzártan élő leprás apja helyett látta el az uralkodói teendőket. Gyanítható, hogy az imént, Uzziásról közölt számadat, az ötvenkét esztendő is túlzás, trónra léptétől haláláig nem telhetett el több negyven évnél.
Jótámról megtudjuk, hogy tovább tökéletesíti az ország védelmi erejét, és hogy adófizetésre kényszeríti az ammonitákat. Vallási dolgokban dicséri az Írás, mert nem enged teret az idegen kultusznak, de meg is rója, hogy nem küzd az igaz Isten tiszteletének szabálytalan formái – a magaslatokon való áldozás – ellen. Ezt a megrovást kevés király kerüli el még Júdában is. Ez az ítélet is a késő utókoré, az adott korban alighanem teljesen elfogadottnak számítottak a népi Jahve-kultusznak ilyesféle formái.
