MÓZES SZÜLETÉSE ÉS IFJÚSÁGA
MÓZES SZÜLETÉSE ÉS IFJÚSÁGA
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes második könyve 1.13
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes második könyve 2.5
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes második könyve 2.11
)
Veronese Pál (1528–1588): Mózes feltalálása (Mózes második könyve 2.5)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Poussin Miklós (1594–1665): Mózes védelmére kel Jetro leányainak (Mózes második könyve 2.15)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
Mózes megmentése (Mózes második könyve 2.5)
Ahogy Isten megígérte volt, Izrael népe igen-igen megsokasodott Egyiptom földjén. Teltek-múltak az évszázadok, jött új fáraó, aki nem ismerte Józsefet, és jöttek megint más fáraók, akik már nem is hallottak Józsefről és az ő szolgálatairól, amiket a királyi háznak tett. És jött oly fáraó, akit félelemmel töltött el a zsidók szaporasága, és így szólt tanácsosaihoz:
– Felette számosan vannak már Izrael fiai, hovatovább nálunk is többen lesznek, és félő, hogy ha ellenség támad ránk, ők annak oldalára állnak, mi pedig elveszünk. Fogjuk ezért kemény munkára őket, vályogvetésre, téglacsinálásra és mezei robotra, legyenek pedig fölöttük robotmesterek és munkafelügyelők, sanyargassák őket, és ne engedjenek nyugtot nekik!
Úgy is lett, ahogy a fáraó parancsolta, ekképpen épült meg a fáraónak a robotosok munkájával Pitom és Ramszesz városa, tele nagy gabonatároló hombárokkal. Izrael népe azonban viszontagságai közepett is tovább szaporodott.
Akkor magához hívatta a fáraó a zsidók bábáit, és megparancsolta nekik, hogy ha zsidó asszony fiút szül, azt azon nyomban pusztítsák el, csak a lányt hagyják életben. Az istenfélő bábák nem engedelmeskedtek a parancsnak, s amidőn a fáraó ezért kérdőre vonta őket, ezt mondták:
– A zsidó asszonyok olyan életerősek; hogy mire a bába a házhoz érne, már meg is szülték gyermeküket, ezért nem hívnak bábát.
A fáraó ezért a maga népének adta ki a parancsot, hogy minden újszülött fiút, akit zsidó asszony szül, vessenek irgalom nélkül a folyóba.
Történt ekkoriban, hogy egy Lévi törzséből való férfiúnak a felesége fiút szült, és a szép kisdedet a házában rejtegette három hónapig. Félt azonban, hogy titkát fölfedezik, ezért gyékényből ládikát csinált, bekente azt gyantával és szurokkal, s abba fektetve, a folyóvízre bocsátotta kicsinyét, Isten gondjaira bízva őt.
Kisvártatva odajött a folyóra fürödni a fáraó leánya az ő hölgyeivel, és meglátván a vízen úszó ládikát, kihozatta egy szolgálólányával, kinyitotta, és megesett a szíve az apróságon.
– Biztosan a zsidó anyák gyermekei közül való – mondta. – Szívesen magamhoz venném, hiszen a Szent Folyó adta nekem, az istenek ajándéka ő.
Miriam pedig, e kisded nővére, aki a folyó partján állva figyelte, mi történik a vízi bölcsővel, ekkor odament hozzá, és így szólt:
– Ha kívánod, úrnőm, szerzek szoptatós dajkát a kicsinek a zsidók asszonyai között, aki felneveli neked.
Tetszett ez a fáraó leányának, és így a kisded visszakerült anyjához. Szülei házában nevelkedett, mígnem járni és beszélni tudott, akkor elvitték az udvarba, és attól fogva a fáraó leánya nevelte mint saját gyermekét.
– Mózes lesz a neved – mondta neki –, mert a vízből húztalak ki.
Derék ifjúvá nőtt Mózes a fáraó udvarában. Megismerte az ország nyelvét és szokásait, megtanulta minden tudományukat, az előkelők között ült a fáraó asztalánál, és bejáratos volt a trónterembe is. Mégsem feledte kicsiny gyermekkora emlékeit, tudta jól, hogy az ő népe a folyó torkolata vidékén él, és hogy keserves robottal sanyargatják.
Lement hát közéjük, és a szíve háborgott azon, amit látott. Egy ízben tanúja volt, hogy a munkafelügyelő korbácsával félholtra vert egy zsidó férfit. Mózest harag töltötte el. Körülnézett, és amikor úgy látta, hogy senki sincs a közelben, ökle egy csapásával leterítette a kegyetlen munkafelügyelőt, és tetemét elásta a homokban.
Másnap két zsidó férfit látott vadul verekedni, majd az, akinek szemlátomást nem volt igaza, ütlegelni kezdte társát. Mózes megrótta őt, mire az arcátlanul így felelt: – Téged meg ki tett bírává fölöttünk? Vagy talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap azt az egyiptomit?
Mózes megrettent erre, mert íme, a titka kitudódott. Hamarosan a fülébe jutott, hogy a fáraó halálra keresteti őt, ezért jobbnak látta elhagyni Egyiptom földjét. Átkelt Sínai félszigetén, és meg sem állt Midián pusztájáig.
