MAKKABEUS JÚDÁS, A VEZÉR
MAKKABEUS JÚDÁS, A VEZÉR
)
Antiokhosz király nagy haragra gerjedt, amikor hírét vette a zsidó seregek győzelmeinek. Éppen egy keleti hadjáratra készült, hogy a folyamközi és felföldi tartományoktól is behajtsa az adót, és más módokon is pénzt szerezzen költekezéseihez. Ami pénze volt a királyi kincstárnak, azt kiosztotta zsoldként a katonák között. Hadai felét magával vitte, másik felét pedig a harci elefántokkal együtt rábízta a királyi családból való Lüsziászra. Őrá hagyta birodalma nyugati felének kormányzását is az Eufrátesztől Egyiptom határáig, valamint fia nevelését, akit ugyancsak Antiokhosznak hívtak. A zsidókra nézve a következőket hagyta meg neki:
– Küldj nagy hadat ellenük, és törd meg végképp ennek a lázongó népnek az ellenállását! Irtsd ki Jeruzsálem megmaradt lakóit, és még emlékük is töröltessék el! Földjeikre telepítsél idegeneket, és sorsvetés útján oszd fel köztük az országot!
Lüsziász pedig Nikanórt nevezte ki a hadak élére, és melléje adta Gorgiászt, aki tapasztalt hadvezér volt. Negyvenezer gyaloggal és hétezer lovassal indultak el, és Szamárián át felvonulva Emmausz közelében, a síkságon ütötték fel táborukat. Nikanór úgy tervezte, hogy nagy szolgálatot tesz a királynak, aki kétezer aranytalentum adóval tartozott a rómaiaknak. Kihirdette Fönícia és Filisztea kalmárai között, hogy az elfogott zsidókat eladja nekik rabszolgának, kilencvenet egy talentumért, mert a kapott pénzen akarta ura kincstárát megtölteni. Éppen ezért rabkereskedők sokasága követte a hadat, arannyal, ezüsttel és lábszíjakkal meg bilincsekkel fölszerelkezve.
Júdás hírül vette, hogy az ellenség már Júdea földjére hatolt be, és ő is egybegyűjtötte embereit. Elmentek Micpába, ahol a zsidók ősidők óta szokták az Urat kérdezni és a nevét segítségül hívni. Böjtöltek, megszaggatták ruháikat, vezeklőköntöst öltöttek, s hamut hintettek a fejükre. Kigöngyölítették a Törvény tekercseit, kérdéseikkel és fohászaikkal ostromolták az eget, így készültek a harcra.
A vezér a Törvény előírása szerint hazabocsátotta mindazokat, akik házat építettek, akik feleséget vettek, vagy szőlőt telepítettek, valamint azokat is, akik rettegtek az ellenségtől. A megmaradtakat beosztotta tízes, ötvenes, százas és ezres csoportokra, és élükre vezetőket rendelt. Akkor a had felkerekedett, és Emmausztól délre táborba szállt. Júdás így biztatta vitézeit:
– Övezzétek fel derekatokat, és harcoljatok hősökként! Hajnalban megütközünk a pogányokkal, akik azért törtek országunkra, hogy megsemmisítsenek minket és az Úr egész népét. Mit se féljetek, az Úr velünk küzd!
Gorgiász a seregből ötezer gyalogost és ezer lovast vett magához, hogy az éj leple alatt rajtaüssön a zsidók táborán, és megsemmisítse. Júdás kémei azonban tudatták vezérükkel a tervet, ezért ő az egész sereggel fölkerekedett, és a hegyet másik oldalon megkerülve, kora hajnalban felbukkant az ellenség tábora előtt háromezer emberével, hogy kihasználja a sereg másik részének távollétét. Látták, hogy az ellenség tábora körül van sáncolva, csupa jól felfegyverzett gyalogos és lovas katonát láttak, nekik maguknak pedig szegényes volt a fegyverzetük, kevesen viseltek igazán jó vértet vagy kardot. Júdás azonban így szólt embereihez:
– Gondoljátok meg, mekkora egyiptomi sereg fölött adott győzelmet az Úr Mózesnek és népének, amidőn átvonultak a Vörös-tengeren! Most hívjuk segítségül az Úr nevét, s kérjük Őt, hogy pusztítsa el ezt a sereget, hadd lássák a pogányok, hogy van, aki megmenti Izraelt!
Amidőn a kürtöket megfújták, és a pogányok is kitörtek a táborból, hogy felvegyék a harcot ellenük, hamar eldőlt a küzdelem. A kicsiny zsidó sereg megfutamította az ellenséget, és a puszta felé kergette, közben ezreket kardélre hánytak. Egészen Idumea és Asdód síkjáig üldözték őket, majd visszatértek.
Akkor Júdás így szólt harcosaihoz:
– Ne essetek neki a zsákmánynak, mert egy harcunk még hátravan Gorgiász ellen, aki elszakadt a főseregtől. Vele is megvívunk, és akkor minden zsákmány a tiétek!
Valójában az történt, hogy Gorgiász még az éjszaka elérte a zsidók táborát, de azt elhagyatva találta. Úgy gondolta, hogy Izrael fiai máris elmenekültek, megrettenve a támadók nagy számától, ezért úgy döntött, hogy a hegyek között üldözik őket. Mire rádöbbent, hogy tévúton jár, és visszaindult a fősereghez, már lezajlott a csata. Kibukkanva a hegyek mögül, meglátta a tábor helyéről felszálló füstöt és Júdás seregét a síkon. Megértette, mi történt, és nem is bocsátkozott harcba, hanem egyenest a filiszteusok földjére menekült csapataival.
Ekkor már megengedte Júdás, hogy katonái a prédára vessék magukat. Sok arany- és ezüsttárgyat, bíborszöveteket és értékes fegyvereket zsákmányoltak. Zsoltárokat és hálaénekeket zengve tértek meg, és áldották az Urat, hogy szabadulást szerzett Izraelnek.
Júdás és testvérei ekkor így szóltak:
– Íme, az Úr szétzúzta ellenségeinket, most hát menjünk, tisztítsuk meg a templomot a pogányság szennyétől, és szenteljük fel újra!
A sereg egybegyűlt, és felvonult a Sion hegyére. Attól, amit ott láttak, hangos jajszóra fakadtak, megszaggatták ruhájukat, és arcra borulva sírtak. Már az előudvart sűrű bozóttól felverve találták. Romokban hevert a szentély és a többi helyiség, a kapukat tűz emésztette el, és az égő áldozatok oltára megszentségtelenítve állt.
Júdás úgy rendelkezett, hogy a sereg nagyobbik részt vonuljon a vár ellen, és ne engedjék kitörni az ott állomásozó helyőrséget. Ő maga feddhetetlen papokat szemelt ki a városból, hogy ők irányítsák a templom megtisztítását, vitézei pedig segédkeztek ebben.
Kiirtották a bozótot, a romos falakat helyreállították, felépítették a szentélyt és a helyiségeket, amelyek a szent edények és adományok tárolására szolgáltak. Megújították a kapukat és az ajtókat, a kárpitokat, s új mécstartót készítettek, valamint asztalokat az illatáldozatnak és a kitett kenyereknek. Az égő áldozatok megszentségtelenített oltárát szétszedték, és köveit a templomdomb egy félreeső helyén halmozták fel, mondván, hogy egyszer talán majd támad próféta, aki megmondja, mi az Úr szándéka velük. Ezután faragatlan kövekből elkészítették az oltár pontos mását.
Kiszlev hónap huszonötödik napjának reggelén, éppen három évvel azután, hogy a pogányok meggyalázták, ünnepélyesen megtisztították és felszentelték a szentélyt és a felszerelést, majd felhelyezték az oltárra az előírt égő áldozatot. Izrael fiai, akik a templomba gyűltek, hárfa és citera meg cintányér hangjára zengték ujjongó és magasztaló énekeiket az Úrnak, aki szabadulást szerzett az ellenségtől. Arany koszorúkkal, füzérekkel és pajzsocskákkal díszítették fel a templom homlokzatát, és nyolc napon át ünnepeltek mámoros örömmel, naponta újabb égőáldozatot és sok hálaáldozatot meg dicsőítő áldozatot mutatva be az Úrnak. Izrael egész közössége úgy döntött, hogy ezt az örömnapot azontúl minden évben megünneplik Kiszlev hónap huszonötödikén s azontúl még nyolc napig.
Júdás erős fallal vette körül Sion hegyét, és őrséget hagyott benne, hogy a pogányok, akiknek az erődje nem messze állt, vissza ne térhessenek lerombolni vagy beszennyezni a templomot.
A pogány népek között híre terjedt, hogy Izrael fiai újra felszentelték templomukat Jeruzsálemben, és ez haragra és gyűlöletre ingerelte őket. Idumeában, Galileában és Gileádban a pogányok a közöttük élő zsidók életére törtek, sokat meggyilkoltak közülük, és mindenüket elragadták. A fenyegetett zsidók ahol tudtak, erődökbe vagy más védhető helyre húzódtak, és onnan küldtek kétségbeesett leveleket Júdásnak, hogy siessen segítségükre.
Júdás azonnal összehívta a nép gyűlését, hogy megtanácskozzák, miként segíthetnek szorongatott testvéreiken. Végül úgy döntöttek, Simon a sereg harmadával Galileába vonul, hogy a föníciai és helyi pogányok ellen segítséget nyújtson a bajba jutottaknak, Júdás pedig Jonatánt veszi maga mellé, és a derékhaddal Gileádba vonul ottani testvéreiket megszabadítani ostromlóiktól.
Mindkét hadjáratot sikerre vezette az Úr. Különösképpen Júdás vitézkedett, aki hét várost ostromolt meg és foglalt el, mert kezet vetettek bennük zsidó testvéreikre. A pogány férfilakosságot mindenütt kardélre hányták, és nagy zsákmányt ejtettek, az ő csapataikból azonban nem esett el senki. Simon is és Júdás is úgy döntött, hogy testvéreik számára nem biztonságos idegenben élni, ezért mindenütt összegyűjtötték Izrael fiait egész családjukkal és minden jószágukkal egyetemben, és nagy menetben vonultak Júdeába.
