JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA – A MARADÉK SORSA
JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA – A MARADÉK SORSA
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
A királyokról írt második könyv 25.10
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Jeremiás siralmai 1.1
Szedékiás király uralkodásának tizenegyedik évében, a város ostromának második esztendejében, a negyedik hónap kilencedik napján, amikor már egy falásnyi kenyér sem maradt a városban, és mindenkit kegyetlenül gyötört az éhség, az ostromlóknak sikerült áttörniük a külső bástyafalat. A babiloni király vezérei megszállták a középső kapu környékét. Akkor Szedékiás király és vitézei az éj sötétjében kilopakodtak a királyi kerten át, a két fal közt nyíló kapunál, és bár a káldeus sereg ott táborozott a város körül, sikerült áthaladniuk közöttük, és Araba felé indultak. Hamar üldözésükre kelt azonban a káld sereg, és Jerikó előtt utolérték őket. A királyt cserbenhagyták katonái, a káldok pedig elfogták, és elvitték királyuk elé, aki Hamat földjén, Riblában tartotta táborát. Ott a király ítéletet tartott Szedékiás felett. Fiait a szeme láttára ölette meg karddal, őt magát pedig megvakíttatta, és bilincsbe verve Babilonba vitette.
A király nélkül maradt város még néhány napig tartotta magát, akkor Nabuzaradán, a király hadvezére elfoglalta. A káldeusok összetörték az Úr temploma előtt a bronzoszlopokat, az üstlábakat és a bronzmedencét, s a fémet magukkal vitték. Ugyancsak összegyűjtötték az ezüstből és aranyból késült csészéket, füstölőket, serpenyőket és minden bronzból készült templomi felszerelést. Ezután felgyújtották a templomot, majd a palotát és a város többi házát, és lerombolták a várfalakat. Nabuzaradán elfogta a főpapot és a második papot, a király vitézeinek felügyelőjét, hét udvari főembert, a hadsereg írnokát és még hatvan előkelő embert. Ura elé vitte őket Riblába, és őket is megölette a király. A vezér akkor összeszedette, akit még találtak a városban, meg azokat, akik átszöktek az ostromló káld sereghez, és mindazokat a kézműveseket, akik még életben maradtak, és Babilonba vitette őket.
Nabukodonozor elrendelte, hogy a szegények, a föld népe maradjon háborítatlanul a helyén, még adatott is földet és szőlőt azoknak, akiknek nem volt, és Ahikám fiát, Gedaliást állította az ország kormányzójául.
Jeremiás felől Babilon királya külön meghagyta főembereinek:
– Ne érje őt semmi bántódás, és engedjétek, hogy azt tegye, amit jónak lát! Nabuzaradán tehát a prófétáért küldött, kihozatta a palotaőrség udvaráról, leoldotta bilincseit, és így szólt hozzá:
– Az Úr, a ti Istenetek végbevitte kezünk által, amivel országotokat megfenyegette, merthogy vétkeztetek ellene, és nem engedtetek szavának. Te azonban kegyelmet találtál királyom előtt. Most íme, választhatsz, mit teszel. Jöhetsz velem Babilonba honfitársaiddal, de maradhatsz is. Elmehetsz Gedaliáshoz, akit uram rendelt Júda városai fölé kormányzóul, hogy itt maradt néped között élj, de megtelepedhetsz Júda akármely városában, ahogy kedved tartja.
Adott neki ennivalót és ajándékokat is. Jeremiás pedig úgy döntött, hogy elmegy Micpába, Gedaliáshoz.
Ám még mielőtt útnak indult volna, letekintett a Sion hegyéről és a romlott bástya faláról a város füstölgő romjaira. Nagy lelkét marokra fogta a fájdalom, és így zokogott az éjszakában:
– Ó, jaj, árván ül a hajdan népes város! Olyanná lett, mint az özvegy, kinek nagy neve volt a nemzetek közt, úrnő, akit íme robotra fogtak! Elhagyta Sion leányát minden éke, a fejedelmek pedig szarvasok, akiknek nem jutott eleség, s futnak űzőik előtt! Ó, én Uram, nézz rám, lásd meg lelkem szorongását és bensőm háborgását! Elfacsarodott bennem a szív, mert sokat lázadoztam ellened. Kívül kard pusztít most, bensőmben a halál emészt! Úgy törtél ránk, Urunk, mint az ellenség, elnyelted Izrael palotáit, elrontottad Júda erősségeit, és leányának könnyét megszaporítottad! Eldöntötte szívében az Úr, hogy lerontja Sion lányának falát, és kivetette rá mérőkötelét. Pusztító kezét nem vonta vissza, és íme, siralomra jutott kőfal és bástya, együtt keseregnek! Némán ülnek a porban a vének, és port hintenek fejükre, zsákot öltve Jeruzsálem szüzei fejük lecsüggesztik! Szemeim a könnyhullatástól elsenyvedtek, májam földre omlik a bánat miatt. Az utcák porában fekszik gyermek és vén, szüzek és ifjak kard élén vesztek a Te haragod napján, Uram, nem kíméltél senkit! Felemelted szarvát a mi ellenségünknek, és megvidámítottad a mi szorongatóink szívét! Ó, jaj, megvakult az árny fénye, a szent kövek kiszórattak az utcaszegleteken! Jobban jártak, akiket kard vágott le, mint akik most fognak éhhel veszni! Bőrünk megfeketedett az éhségtől, az asszonyokat meggyalázták Jeruzsálemben, a szüzeket Júda városaiban, az előkelőket felakasztották, a vének orcájára gyalázatot sütöttek! Odavan szívünk öröme, leesett fejünk koronája, ezért beteg a mi szívünk, mert íme, rókák futkosnak Sionnak szent hegyén! De te örökkön megmaradsz, Uram, és a Te trónod áll nemzedékről nemzedékre! Emlékezz meg rólunk, s lásd meg gyalázatunkat!
Amikoron híre ment, hogy Babilon királya Ahikám fiát, Gedaliást rendelte a Júdában maradtak gondviselőjének, hozzá mentek sokan a sereg hadnagyai közül a maguk vitézeivel, akik addig a környéken bujkáltak vagy kóboroltak. Így csatlakozott hozzá Ismael, a Netaniás fia, aki királyi vérből származott, és Johanán, a Káres fia, meg mások is, mind a maguk embereivel. Gedaliás így beszélt hozzájuk meg a föld népéhez:
– Semmit se féljetek a káldeusokat szolgálni! Maradjatok csak Júda földjén, engedelmeskedjetek Babilon királyának, és nem lesz bántódástok. Én magam Micpában időzöm, hogy itt megtaláljanak a káldeusok is, ha szükségük van rám. Ti menjetek, takarítsátok be a termést, szüreteljétek le a szőlőt, s töltsétek olajjal korsóitokat. A legtöbb város elhagyatottan áll, telepedjetek meg ott, ahol kedvetek tartja.
Moáb, Edom és más országok földjén is hírét vették az ott szétszórtan élő zsidók, hogy Gedaliás lett a gondviselője Júda maradékának, ezért igen sokan jöttek hozzá ezekből az országokból is, és nekiláttak, hogy újra megműveljék az elhagyatott földeket, és felépítsék a romba dőlt házakat.
Egy idő után elmentek Gedaliáshoz Johanán és más hadvezetők, és ezt mondták neki:
– Van-e tudomásod róla, hogy Ismaelt Baálisz, az ammoniták királya bérelte fel, hogy megöljön téged?
Gedaliás azonban nem akart hinni nekik. Johanán még azt is mondta neki titokban:
– Megölöm én ezt az Ismaelt úgy, hogy senki se fog tudni róla! Inkább ő vesszen, mint te, mert akkor Júdának még a maradéka is szétszóródik!
Hanem Gedaliás továbbra sem hitt a hírnek, és szigorúan megtiltotta, hogy Ismaelt megöljék.
Az év hetedik hónapjában aztán Ismael Micpába jött tíz emberével, és amikor lakomaasztalnál ültek éppen, Ismael és emberei felugrottak, kardot rántottak, és lemészárolták Gedaliást mindazokkal a zsidókkal és káldeusokkal együtt, akik asztalának vendégei voltak.
Mivel nem maradt tanúja a gyilkos tettnek, két napig sikerült titokban tartani. Akkor nyolcvan férfi érkezett Szamáriából, Szikemből és Silóból, hogy áldozatot mutassanak be a micpai szentélyben. Nyírott szakállal, megszaggatott ruhában jöttek, és ömlött a könnyük. Ismael eléjük ment, és biztatta őket, hogy jöjjenek be a városba Gedaliáshoz. Amint azonban a városhoz értek, embereivel rájuk csapott, és lekaszabolta őket. Csak tíz embert kímélt meg közülük, akik így könyörögtek hozzá:
– Búzát, árpát, olajat és mézet rejtettünk el a mezőn! Ne ölj meg minket, s akkor megmutatjuk a rejtekhelyet!
A megöltek testét behajigálták egy vízgyűjtőbe, amit még Ása király ásatott, amikor erődöt építtetett erre Baása, Izrael királya ellen. Akkor pedig megkötözték a nép maradékát meg a király családjának nőtagjait, akiket még Nabuzaradán bízott Gedaliás gondjaira, s ezeket maguk előtt hajtva elindultak, hogy áthurcolják őket Ammon királyához.
Akkor történt, hogy Johanán és a többi hadnagy meghallotta, milyen iszonyatosságot művelt Ismael, és vitézeikkel együtt a nyomába eredtek. A Gibeon tavánál érték utol. Közeledtüket látva, Ismael és a vele lévő maroknyi martalóc menekülésre fogta a dolgot, ott hagyván azokat, akiket magukkal hurcoltak, és eljutottak Ammonba. Johanán és a többiek a kiszabadítottakkal megindultak visszafelé, de nem mertek Micpába visszatérni a káldeusoktól való félelmük miatt. Betlehem felé tartottak, és úgy gondolták, hogy csak akkor lesznek biztonságban, ha Egyiptomban keresnek menedéket. Elmentek ezért Jeremiáshoz, amikor Betlehemben időztek, és így szóltak hozzá:
– Mint magad is látod, csak ily kevesen maradtunk a sokaságból. Könyörögj Urunkhoz, hogy mutassa meg szavad által, mit kell tennünk, hová kell mennünk! Ő legyen a tanú, hogy válasza akármi lesz is, aszerint fogunk cselekedni!
Jeremiás tíz napig böjtölt, s akkor szólt hozzá az Úr. Ő pedig magához hívatta Johanánt a többi tisztekkel és a nép apraja-nagyját, és így szólt hozzájuk:
– Kinyilvánította nekem akaratát az Úr abban a dologban, ami felől könyörgésteket elébe adtam. Ezt mondja az Úr: maradjatok békével e földön, mert nem foglak lerombolni és kigyomlálni, hanem felépítlek és elplántállak benneteket, hiszen megbántam már, hogy gonoszat tettem veletek. Ne féljetek hát Babilon királyától, aki az én szolgám, mert veletek vagyok, s irgalmasságra indítom őt irányotokban. Ha azonban szívetekben azt mondjátok: inkább Egyiptomba megyünk, ahol nem látunk harcot, és nem hallunk trombitaszót és nem kell éheznünk, akkor bizony mondom, hogy a kard, amitől itt rettegtek, ott fog utolérni benneteket, és az éhség is, amitől féltek, körülvesz titeket Egyiptomban. Átok, megvetés és gúny tárgya lesztek ott, mind meghaltok, és soha nem látják meg utódaitok sem ezt a földet!
Johanán és a többi kevély tisztek azonban így szóltak:
– Hazudsz te, próféta, mert nem is üzent veled az Úr! Csak Báruk, Nérija fia bujtott föl ellenünk, mert Káldea királyának kezére akar adni minket, hogy megöljön, vagy elhurcoljon Babilonba!
– Értsétek meg a szót, Júda maradéka! – kiáltott indulattal Jeremiás. – Miért csaljátok magatokat azt mondva, hogy az Úr szavára vártok, amikor csak a magatok ostobasága szerint akartok cselekedni? Megmondotta az Úr, hogy kard, éhínség és döghalál vár ott, ahová menni akartok!
Ám nem hallgatott rá senki, Johanán és a sereg többi tisztjei az Úr intése ellenére útnak indították a nép maradékát, aki megmaradt Micpában, Egyiptom felé. Megragadták és magukkal vitték Jeremiást és íródeákját, Bárukot is. Mentek és mentek, amíg elértek Tahpanhesz városáig, és ott telepedtek meg.
Látta pedig Jeremiás, hogy a zsidók, akik vele voltak, nem az Úr útjain járnak, és hogy szívük nem tért meg igazán Istenükhöz. Ezért ezt mondotta nekik:
– Így szól hozzátok az Úr: Nem láttátok Jeruzsálem veszedelmét? Azt akarjátok, hogy írmagja is kivesszen a népnek Júdából, és senki meg ne maradjon? Avagy miért ingereltek haragra azzal, hogy kezetek műveinek áldoztok, és idegen istenek oltárain füstöltök még itt, Egyiptom földjén is, ahová az én akaratom ellenére jöttetek?
Ott álltak pedig az asszonyok, akik bizony füstöltek Aséra oltára előtt, és férjeik is, akik ezt jól tudták, és így feleltek:
– Hiába szólsz az Úr nevében, nem akarunk felhagyni azzal, amit teszünk! Megfogadtuk, hogy tömjént és italt áldozunk az Ég királynőjének, és kalácsot sütünk neki az ő képmásával! Így tettek atyáink és királyaink Jeruzsálem utcáin és Júda városaiban. Akkor jól is volt dolgunk, ehettünk elégségig, és nem kellett szükséget látnunk. Azóta pusztít minket kard, éhínség és dögvész, amióta megszűntünk áldozni neki!
– Hát nem éppen az ingerelte ellenetek az Urat, hogy úton-útfélen Asérának és más bálványoknak tömjéneztetek?! – kiáltott Jeremiás haraggal. – Épp azért lett a földetek pusztasággá és a népe dögmadarak lakomájává, mert elfordultatok tőle, boldogtalanok! Hát csak tegye meg kezetek, amit szátok megfogadott, hordjátok kalácsotokat Aséra elé! Ám tudjátok, hogy az Úr visszavonja nevét tőletek, nem lesz e földön, aki így esküdne: „Amint az Úr él …” És elveszt benneteket karddal, mert a háború utánatok jön Egyiptomba is! Ezt mondja az Úr: Hofrát, a fáraót éppúgy kezére adom Nabukodonozornak, ahogy kezére adtam Szedékiást! Halljátok? Már közeleg, mint a kígyók sziszegése… Nyomakodnak nagy erővel, fejszéjük lecsap a Nílus leányára, gyalázat éri Egyiptom szüzét, észak népének a kezére kerül! Megbüntetem Ámon istent a fáraóval és mindazokkal együtt, akik bizalmukat beléje vetették. Így szól a Seregek Ura: Virrasztok Izrael maradéka felett, de vesztükre, nem javukra. Csak kevesen térnek vissza innen Júdába, egy kézen is meg lehet számlálni őket!
Élete maradékát ott élte le Jeremiás Egyiptom földjén. Több alkalommal is szólt hozzá az Úr, és ő mindannyiszor elmondta az üzenetet azoknak, akik meghallgatták. Ilyenképpen beszélt:
– Jajszó hallik Rámában, sírás és keserves jajgatás. Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé. Ám így szól hozzá az Úr: Szűnjék könynyeid hullása és ajkadnak zokogása, mert bánatod vigaszra lel: idegen földről visszatérnek a tiéid! Reménykedj jövendődben, mert fiaidat újra látod házad küszöbén! Azon a napon, a vigasz napján összetöröm nyakukon az igát, mondja a Seregek Ura, és szétzúzom bilincseiket. Nem szolgálnak többé idegennek, hanem csak nekem s a királynak, akit támasztok Dávidnak házából. Megfenyítettem őket az én igazságom szerint, de nem akarom a vesztüket. Akkor majd Izrael minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népem. Igen, visszahozom őket északról, és egybegyűjtöm őket a föld határairól. Forrásokhoz vezérlem őket, egyenes ösvényen, hol lábuk el nem botlik. És eljönnek ők, és énekelnek a Sion hegyén, és odafutnak a javakhoz, amiket az Úrtól kapnak, a búza, bor és olaj bőségéhez, a barmok sokaságához, lelkük olyan lesz, mint az öntözött kert, és bánat nem éri többé őket!
És aki élte majd minden napján pusztulásról és büntetésről jövendölt az Úr parancsára, boldogan vette ajkára a vigasztalás igéit, és hirdette fennszóval:
– Íme, eljön az idő, mondja az Úr, és új szövetséget kötök népemmel! Nem olyan lesz ez, mint amit kötöttem velük hajdan, amikor kézen kivezettem őket Egyiptomból, mert azt a szövetséget százszor megszegték, bár én hű maradtam hozzájuk. Az új szövetségem pedig ez lesz: törvényemet bensőjükbe helyezem, és szívükbe írom be. És akkortól senki sem tanítja az ő atyjafiát vagy felebarátját az Úr ismeretére, mert az én ismeretem őbennük lesz, kicsinytől a nagyig!
