NAP ÉS HOLD MEGÁLLNAK AZ ÉGEN
NAP ÉS HOLD MEGÁLLNAK AZ ÉGEN
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Józsué könyve 10.12
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Józsué könyve 10.23
)
Ebbinghaus Vilmos: Józsué csodálatos győzelme az emorrheusokon (Józsué könyve 10.12)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
Jeruzsálem királyát Adoniszédeknek hívták ez időben. Meghallván, mint bánt el Izrael Jerikóval és Aival, s hogy a nagy és gazdag város, Gibeon szövetségre lépett vele, üzent négy másik királynak, akik délebbre, Hebronban, Jármutban, Lákisban és Eglonban székeltek, ily szavakkal:
– Jertek, egyesítsük seregeinket, és büntessük meg Gibeont, aki megegyezett Izraellel!
Az öt király, mind az amoreusok közül való, egyesült sereggel indult meg Gibeon ellen. A város lakói riadtan üzentek Józsuénak:
– Íme, segíts rajtunk, mert szövetségtekért rajtunk ütöttek az amoreus királyok!
Józsué megindult seregével, egész éjszaka menetelt, és másnap megtámadta a Gibeont szorongató öt király seregeit. Isten Izraellel volt, és nagy félelmet oltott ellenségeik szívébe. Azok hamarosan menekülésre fogták a dolgot, a zsidók serege pedig nyomukban járt, és sokat levágott közülük. Jóval napszállta előtt az Úr nagy felhőt támasztott, és a menekülőkre jégesőt bocsátott, amelynek darabjai olyanok voltak, mint égből hullott kövek, s többeket megöltek, mint Izrael kardjai. Akkor pedig nagy szóval kiáltott Józsué:
– Állj meg, Nap, Gibeon felett, s állj meg, Hold, az Ajalon völgyében!
És úgy lett, ahogy sohasem volt sem azelőtt, sem azóta: a Nap ember szavára hallgatott, és egy teljes napig le nem nyugodott, amíg teljessé nem lett az amoreusok veresége.
Az öt király pedig a makkedai barlangba menekült az üldözők elől. Akik rájuk találtak, Józsué parancsára nagy köveket hengerítettek a barlang szája elé.
A megvert seregeket soká üldözte a had, aki kevés megmaradt közülük, visszamenekült ki-ki a maga erődített városába. Józsué pedig megtért a barlanghoz, kihozatta az öt királyt, és az egész nép előtt mondta serege vezéreinek:
– Tegyétek lábatokat e királyok nyakára! És ne féljetek, mert ahogy fejüket talpatok alá hajtották, úgy hajtja alátok az Úr egész Kánaánt!
Ezek után Józsué a maga kezével verte agyon az öt királyt, és fára akasztatta őket, este pedig levétette testüket, és a barlangba hányatta, ma is ott vannak a visszagörgetett kövek mögött.
A király nélkül maradt városok nem tudtak soká ellenállni a zsidó hadaknak. Egyetlen hadjáratban elfoglalta a sereg Hebront, Lákist és Eglont, rajtuk kívül Libnát és Debirt, s leverték Gézer királyát, aki Lákis segítségére sietett. Mindenütt betöltötték Isten átkát, minden élő lelket elveszejtettek, aki a falakon belül vagy kívül található volt.
A messzi északon fekvő Hácornak királya, Jábin is megrettent Izrael győzelmeitől, és szövetségbe szólította a hegyek, a tengerpart és a völgyek királyait, akiknek földje az Izraeltől meghódított vidékektől északra feküdt. Mind a szövetséges királyok táborba szálltak a Merom-tó partján. Hadi népük annyi volt, mint a tengerpart fövenye, s lovak és harci szekerek sokaságával bírtak. Isten azonban bátorságra intette Józsuét:
– Ne félj, mert holnap ilyenkorra holtan hevernek mind Izrael lábai előtt. Vágjátok el lovaik lába inát, és gyújtsátok fel harci szekereiket!
Úgy tett Józsué, ahogy az Úr mondotta, és váratlan támadásával Izrael valóban megfutamította ellenségeit. Hiába volt azoknak lovuk és harci szekerük temérdek; a lovak lába inát elvágva megbénították őket, a harci szekerekre pedig csóvát vetettek, és felgyújtották. Senki életben nem maradt a támadók közül. Ezután Józsué északnak fordult, megvette Hácórt, majdan sorra foglalta el mindama királyok városait, akik Jábinnal ellene vonultak, mindet, a törmelékhalmokon épült városok kivételével. Mindenütt betöltötték az Úr átkát, embert nem hagytak életben, de a prédát és a jószágot mind maguknak zsákmányolták, mert megengedte az Úr.
