Prónay (tótprónai és blatniczai), nemes és báró.
Prónay (tótprónai és blatniczai), nemes és báró.
Turóczmegye legrégibb családainak egyike, melynek ismeretes első őse, Rechk comes, 1729-ben nyeri cserében a nevet és előnevet adó Tót-Prónát, melyre fiai 1293-ban megerősitő kir. adományt szereztek. A szakadatlan leszármazás azonban csak a XV. század második felében élt György-Serephil-től mutatható ki. A családból Mátyás és Mihály testvérek I. Ferdinánd királytól 1563. jun. 16-án Innsbruckban kelt megerősitó czímeres nemeslevelet nyertek. Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádmegyében Pál, Gábor; Pestmegyében Gábor; Turóczmegyében Mátyás özv., Gábor élnek. A jelenleg nemesi és bárói ágon élő családból P. László és gyermekei: Sándor, Lajos, Simon, Kálmán, Ágnes, Piroska és Honorata, valamint testvére Gábor és ennek gyermekei: Károly, József, Antónia és Terézia 1782. márcz. 8. bárói rangra emeltettek. (LR. LII-181.) A bárói czímer: Négyelt pajzs; I. és 4. ezüst mezőben vörös koronán álló term. daru, felemelt jobb lábában követ tart; 2. és 3. kék mezőben hat (3, 2 1,) ezüst liliom. Három sisak: sisakdiszek: 1. (középső) ezüsttel és vörössel ellentétesen vágott két elefánt-agyar közt a daru; takaró: ezüst-vörös. 2. kinövő, koronás, kétfarku arany oroszlán, jobbjában öt, keresztbe tett s fönt hegyökkel legyezőszerüleg elhelyezett nyilat tart; takaró: ezüst-vörös. 3. fekete, zárt szárnypár; takaró: ezüst-kék. Pajzstartó: két mez nélküli erdei ember, fejükön és ágyékukon falevelekkel födve. Czímerpecsét Pestmegye levéltárában. – Vö. N I . IX-486–497. (gen.); M N Zsbk. I. R. I-400.; Jedl. II.; N I f. III-164.; Kősz. 303–4.
