Lobkowitz herczeg.
Lobkowitz herczeg.
Eredetileg már a cseh mondakörben ünnepelt ősrégi család. Alapitójaként Popelt tartják, ki a csehoszági hadjárat alkalmával Czech szláv herczeget a többi előkelő szláv családok fitagjaival együtt a harczba kisérte. A cseh monda szerint Klen (Popelida) fiai: Klenovice, Chrudross és Stahlav között örökösödési viszályok keletkezvén, melyek megszüntetése végett Libussa herczegné ünnepies birói széket tartott; az ebben hozott, de nem várt meglepő ítélet Przemysl város ismeretes emelkedését vonta maga után. (Lásd.: Sand Libussin: Fragmente eines Volksliedes aus dem IX. Jahrhundert.)
A Popelidákkal törzsrokon Popiel herczegi család a IX-ik század elején Piast herczeg megválasztatásáig Lengyelországban uralkodott. A Popelidáktól egyenes ágon leszármazó Lobkowitz és Wesce családágazatok Csehországban virágzottak.
Lobek Popelida a Neklán herczeggel kitört ellenségeskedés következtében Csehországból a mai Opeln vidékére vándorolt ki, a honnét Popiel herczegnek Piast megválasztatása után bekövetkezett számüzetésével, családjával ismét visszaköltözött Csehországba és az Elba balpartján fekvő vidéken telepedett le. Ekkor épittette ő a Lobkowitz családnak a mai napig birtokában levő ősi fészkét. (Lásd: Paprovszky, Cruger és Balbin cseh genealogusok értekezéseit.)
L. Jakab 1136. megvette 300 frton a herczegi kamarától a Prága városában létezett fegyvertár épületét (a főburggrafi levéltárban található nyugta szerint), a mely azonban Henriknek 1277. történt elhalálozásával a többi birtokaival egyetemben a királyra visszaszállott. (Codex epistolaris Ottomari II. Boh. R. Edit Th. Dölliner Viennae 1803. IV. liber. II. pag. 101.)
L. Remund a Liber conformationum ad beneficia sub Arnesto Archiepisc. folio 125. és 127. tanusága szerint 1356. és 1357. a lobkowitzi parochia patronusa volt; Lobkowitz Henyng- és Przibiknek pedig a bieronitzi templom patronátusi joga – a Liber confirm. ad beneficia sub Arnesto Archiepiscopo, folio 129. szerint – 1354. engedtetett át.
Lobkowitz Anna, III. Hasenburg Vilmos hitvese (†1380.) adott életet Hasenburg Zbinkónak, az egykori prágai érseknek, a ki a Huss tanai ellen meginditott ellenmozgalomank a főtényezője volt.
Lobkowitz Miklós, II. Miklós unokájának hiteles tanubizonysága szerint, az Obrzistwj uradalomra kamarai bért vett meg.
I. Miklós Chudy Lobkowitz, Protonotarius tabulorum regni et urbe rae regalis in montibus Kuttniss, kir. tanácsos, tábornagy és a baseli követek consiliumában meghatalmazott békekövet; 1431-ben az Égerben tartott hussita gyülekezeten szintén mint meghatalmazott követ vett részt; meghalt 1435-ben. Fia II. Miklós Hassensteinsky, III. Frigyes császártól 1459-ben nyerte el a bárói méltóságot s egyuttal a czímerbővitést. † 1462-ben. Ennek fia János Hassenstein és Obrzistwj ura hires tudós és keleti utazó volt. Popel Lobkowitz Vilmos id. Bilin és Teinicz ura, császári tanácsos, 1619-ben az utraquista directoriumban igazgató, 1622-ben kegyvesztett lőn s Zbierowba élethossziglani fogságra hurczoltatott. Idősb Lobkowitz Kristóf császári Hofkriegsrath és eques auratus élt 1503–1593.; fiai császári tanácsosok, Vilmos nevü fia pedig a főkamaramesteri és fővadászmesteri méltóságot is viselte. Lobkowitz Ádám †1649-ben csász. tanácsos és főéremmester volt, testvére Kristóf Nándor ellenben csász. tanácsos, a kamara és a helytartóság elnöke, főudvarmester és a prágai egyetem védnöke volt; élt 1614–1658., fia Wenczel Ferdinánd 1670-ben a birodalmi grófi méltóságot nyerte el, csász. tan. az aranygyapjas-rend vitéze, a bajor vál. fejed., valamint a spanyol és franczia udvarnál mint követ működött. Ulrik Bódog gróf örökös fővadászmester, v. b. t. tan. és helytartó, 1722. szept. 30. (okt. 4.) egy tölgyfa kivágásánál a fa által agyonsujtatott. Ő alapitotta az Eisenberg és Nauendorf-i uradalmakból a Lobkowitz család Keresztély ágazata javára az első szülöttségi hitbizományt. A Lobkowitz család egyik tagja: Mátyás Diepold a máltai lovagrend nagyperjele volt. Idősb János főországbiró 1556. főudvarmester, élt 1490–1569.; nőül birta: Kolowrat-Bezdruziczky Miklós és nejének Kunstat Erzsébet, Podiebrad György cseh király nővérének leányát: Annát; fiának ifj. Jánosnak a kamara és a felebbviteli biróság elnökének, Regina nevü leánya Frics németalföldi nemeshez ment nőül s anyja volt Caramel Lobkowitznak a németalföldi nagy tudósnak. Ulászló ifj. (Wladiszlaw) 1585-ben kamarai elnök, a Zbierow, a trencsénmegyei Ledecz, Felső-Lindau és Dobra-i uradalmakat szerezte meg; 1594-ben, mint a császár kegyvesztettje menekülvén, jószágai elkoboztattak. György 1551-ben kamaramester, 1552-ben főországbiró, 1585-ben Oberlandhofmesiter, 1594-ben kegyvesztett lőn, életfogytiglani fogságra itéltetett s 1607. május 28-án a börtönben meghalt. Jószágai szintén elkoboztattak. Eulalia nevü leánya †1624-ben; atyja ártatlanságáról müvet irt, a mely akkoriban nagy föltünést keltett. II. Ulászló az I. Ferdinánd császár által felállitott felebbviteli biróság elnöke, főudvarnagy és császári helytartó volt. Zdenkó Béla szül. 1568. aug. 15. † 1628. junius 28-án. Cseh főkanczellár, az aranygyapjas r. vitéze, 1624-ben a herczegi méltóságot nyerte el, fiu és leány ágaira kiterjedőleg. Fia Wenczel Özséb szül. 1609. †1677. április 22-én, a róm. szt. birodalom herczege, a Lobkowitz hgi család feje és kormányzója, sagani herczeg, Sternstein herczegesitett grófja, a Hofkriegsrath elnöke, tábornagy, főudvarmester, a Felső- és Alsó-Szilézia főkapitánya, a cs. titkos tanács elnöke, I. Lipót császár miniszterelnöke, az aranygyapjas rend vitéze, a német herczegi tanácsba bevezettetett 1654-ben, Frankfurtban a császár koronázása alkalmával a cseh küldöttség vezetője volt; honfiusittatott az 1659. évi CXXXI. törvényczikkel. 1646. évi julius 9-én megvette a sagani herczegséget és 1677. évi febr. 19. elsőszülöttségi hitbizományt alapitott a Németbirodalomban, Csehországban és Sziléziában elterülő birtokaiból. Fia Ferdinánd Ágoston Lipót a regensburgi herczegi gyülekezetben császári meghatalmazottként szerepelt, volt ezenkívül Amália Vilma császárné főudvarmestere, József Ferencz Miksa herczeg kiskorusága idejében a gyámja a sagani herczegséget 1 millió forintért adta el a curlandi herczegnek és helyébe a raudnitzi uradalmat vette meg, amelyet II. József császár herczegségre emelt. Móritz herczeg az ar. gyapj. rend vitéze, v. b. t. tan., az osztr. urakházának elnöke, szül. 1831-ben József Antal Ágost herczeg altábornagy, a belgrádi csatában kapott sebeiben halt meg 1717. aug. 18-án. János György Keresztély hg., arany gyapjas rend vitéze, lovassági tábornok, Olasz-, Cseh-, és Magyarországban vezénylő tábornok volt, meghalt 1755. okt. 4-én. József Károly heczeg szül. 1724. januárius 8-án, tábornagy, az 1-ső arciére testőrség kapitánya, az ar. gyapjas rend vitéze, a Mária Terézia rend nker; 1764–1777-ig az orosz udvarnál meghatalmazott miniszter volt, †1802. márczius 5-én. Antal József hg. szül. 1729. szept. 21-én, az aranygyapjas rend vitéze, táborszernagy, fő- és landsmarschall, meghatalmazott miniszter a spanyol udvarnál, Ágost Longin hg., szül. 1797. márczius 15-én, †1842. márczius 17-én, v. b. t. t. kam., a Lipót-rend nker., Galiczia és Ladoméria kormányzója, az érme és a bányászat. udv. kamara elnöke. Fülöp mint őrnagy a liegniczi csatában 1760. aug. 15. vesztette életét. Lipót 1759. decz. 23-án halt meg mint a Zweibrücken ezred ezredese. Wenczel pedgi a törökök ellen folytatott háboruban, az egri csatában 1596. szept. 26-án mint ezredes esett el.
Az 1659. évi 131. törvényczikkel a Lobkowitz herczegi (sagani) család a honfiusitott családok közé felvétetett; örökös jogon tagja a főrendiháznak. (Szerencs 142–151.) – Vö. még MNZsbk. I. R. I/9.; Siebm. 374–5.
