Haller (hallerkői), gróf.
Haller (hallerkői), gróf.
Nürnbergi eredetü régi család; nemzedékrendje a XIII. századig vezethető vissza. A családból Ruprecht budai polgár (†1504.) a XV. század második felében Magyarországba költözvén, megalapítja a család magyarországi ágát. Budáról Erdélybe származik át a család, ahol tagjai csakhamar előkelő állásokat töltenek be. Első birtokai itt Fejéregyház, Langodár, Balázstelke, amelyeket 1553. nyer adományba H. Péter szebeni királybiró; a kapjoni uradalmat 1606. H. Gábor nyeri Bocskaytól. – Az ősi családi czímert Zsigmond császár 1433. bővítette; ezt ismét bőviti 1521. ápr. 1-én és 1528. márcz. 27-én V. Károly; ez utóbbi czímert a család máig használja. A család 1699. ápr. 1. nyeri a bárói rangot. Két főágazatra oszlik: 1. a fejéregyházi s 2. a kapjoni ágak. A fejéregyházi ágazatból H. István fiai Gábor, János és László 1713. jan. 15. emeltetnek a grófi rangra (LR. erd. V/503.); a kapjoni ágazatból H. Pál, felesége báró Perényi Krisztina s gyermekei Péter, Klára, Julia és testvére György, felesége gr. Csáky Borbála s fiai György, János, Ignácz 1753. jun. 18. nyerik a grófi méltóságot (LR. erd. X/253.) A család németországi ága 1790. szept. 24. kapja a bárói rangot. – Czímer: négyelt paizs; 1. és 4. vörös mezőben a felső jobboldali szögletből kiinduló ezüst sarkantyu (ék), melynek két ága köze fekete; a 2. és 3. mező vörössel és ezüsttel vízszintesen vágva, a vörös részben fölülről lefelé irányított, hajlott száru arany ék, az alsó ezüst részben lépdelő fekete oroszlán; 2 sisak; a jobboldalinak disze: 2 vörös szarv között kar nélküli vörös ruhás és testü női szerecsen-törzs, fekete hajfonadékkal, fejét fehér szalag köti át, a szarvakból pávatoll nő ki; a baloldalié: korona helyett fehér fonadéku turbánon jobbról szarvas-agancs, balról arany-vörös és ezüst színü kiterjesztett szárny; takarók: vörös-arany, vörös-ezüst. – A család örökös jogon tagja a főrendiháznak.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor a család bárói ágából Hevesmegyében Zsigmond, Sámuel; Szabolcsmegyében Sámuel; Szatmármegyében Sámuel; a grófi ágból Beregmegyében Sándor gr. özvegye, Szentiványi Teréz; Biharmegyében György, Pál, István; Szabolcsmegyében István és József és Szatmármegyében István élnek.
A család részletes történetét és teljes leszármazását l. Turul IV/1–11., 49–72., 105–123.; Nagy Iván V/26–38., pk. 268.; vö. még Szerencs 288–290. és MNZsbk. I. R. I/122–126. (a család ujabb leszármazásával); Siebm. 219. pk. 60. erd. 90., horv. 59., Mel. 39.; Márki II/191.; Gf. I/8. 11. 74–5.; III/64.; T. XII/146–7.; Pálmay: Udvarhely 96–9. (geo.) ; Orosz 107.; Kősz. 127.; Tóth I/320–1.; a Századok számos helyén (l. erre vonatkozólag Bányai 272–3); Kneschke: Deutsche Grafen-Häuser der Gegenwart (Leipzig, 1852.), I/308–9.
