Vladár (nagycsepcsényi és muthnai).
Vladár (nagycsepcsényi és muthnai).
Ősrégi család, mely a Dessewffy-család előnevei között is előforduló, Szlavóniának pozsegai kerületében fekvő Chernek (Csernek) városából (villa) származik. A család elődei itt egészen I. Lajos király idejéig nagyobb javadalmakat bírtak és ezekre a birtokjogot a XIV. század elejéig fentartották, habár 1263. egy részük a tatárok fenyegető újabb betörése elől Felsőmagyarországba költözött. 1264-ben IV. Béla király által szabadságukban megerősíttetvén, egyidejüleg a »muthna« nevű őserdőt örökjogon adománybirtokul nyerték. Muthna egykori területe körülbelül a mai Körmöcbányától Mosocig terjedt, délen Bars-, nyugaton Nyitramegye határolták. IV. Béla privilégiumát III. András 1290. megerősítette. 1343-ban cserneki ősi birtokaikat is elcserélik I. Lajos királlyal a »csepcsényi« királyi birtokért, mely Muthnához közelebb feküdvén, megfelelőbbnek látszott. A csepcsényi (cserneki) birtokcserére vonatkozó, hártyára írt okmány a körmöcbányai levéltárban őriztetik. Ez a birtok tehát 1343-ig királyi joghatóság alá tartozott s csak 70 évvel a muthnai birtokszerzés után ment át a Muthnaiak jogába. Amíg a cserneki nemeseknek őseredetét a muthnai nemesekre átszármaztatott okmányokból megállapítani nem lehet, – mert IV. Béla király privilégiuma csak azt bizonyítja, hogy a család tagjai már Csernek városában is szabadbirtokosok voltak és ezen szabadságukban Turócmegyében csak megerősíttettek, de sem Csernek város adományozásáról, sem a jelzett időt megelőző leszármazásáról említést nem tesz, – a család leszármazása 1263 óta már okmányilag is igazolható. Történeti tény, hogy a Muthnai-Vladár nemesek telepítették 1360–1400 között Szklenot, a két Turcheket és Ujlehotát s hogy telepítési terjeszkedésüket egészen Jánoshegyig vitték.
A család történetére vonatkozó ezen ismertetés nem terjeszkedhetik ki Muthna és Csepcsény multjára, csak arra a körülményre utalok, hogy amidőn a muthnai nemesek már nagyon elszaporodtak, Muthnáról kiköltözve, két különálló községet alapítottak: a felsőmuthnaiak Nagycsepcsényt, a középső muthnaiak pedig Kiscsepcsényt.
A Vladár név használata a XVI. század elején állandósul, de a név legrégebbi nyoma a XV. századra vezethető vissza. Addig a család általánosan a Muthnai nevet használta Felső- és Középső- megkülönböztetéssel. Mátyás király idejében Balázs és Márton, Balázsnak a fiai, a »fekete sereg«-ben küzdöttek a cseh husziták ellen. Balázs, akit vitézségének elismeréseül Mátyás király Blatnica várának kapitányává nevezett ki, nagy vagyonra tett szert s mint vagyonos s hatalmas úr a szláv idioma szerint Wladár-nak neveztetett. Ez az elnevezés azután állandósult és használata meggyökeresedett a családban.
A család régebbi tagjai közül még felemlítendők: János (magister) 1364. Turócmegye alispánja (a vármegyének harmadik alispánja, miután Turócmegye Nagy Lajos király idejéig Zólyommegyéhez tartozott); 1372. szklabinyai várnagy. – Bálint 1374. Turócmegye vicispánja. – András 1343. vicecomes. – Gergely – a Gudrum ágból – Ulászló király udvarában a király kincstárnoka. Vitézségével örökítette meg nevét: 1444. Várnánál esett el.
A család sok ágra szakadván, egyes ágai mellékneveket is vettek fel, így V.-Adamovje, V.-Danielkovje, V.-Gasparovje, V.-Istvanovje, V.-Sandorovje, stb. Ugyancsak nagy kiterjedettségének folyománya, hogy Turócmegyéből több más vármegyébe is elszármaztak tagjai. Igy költözött át már 1600. előtt V. László Szepesmegyébe, majd utódai a Nógrádmegye-i Ebeckre. Ez az ág régente a Csepcsányi vagy Csepcsánszky másképen Vladár (l. III. K. 99. 1.) melléknevet is használta, jelenleg pedig a Vrabecz (veréb) névvel él. A Zemplénmegyébe költözött V. György (Imre fia) 1651. kapott nemesi bizonyítványt Turócmegyétől. – V. Gasparovjech György Bakabányán telepedvén le, nemességéről 1701. okt. 13. kap bizonyítványt. – V. Sándor Barsmegyébe költözésekor 1735. részesül Turócmegye részéről nemesi bizonyítványban. A család egyik ága Esztergommegyében is élt s 1792. júl. 12. legf. helyen is igazolta nemességét. (LR. LVI/541.) Egy másik ág Hevesmegyében (Gyöngyös) telepedett meg s nemesi bizonyítványt 1743. nyert Turócmegyétől. Ugyanezen időtájt a Nógrádmegye-i Bér helységben is megtelepedett a családnak egyik tagja, de birtokos Bágyonban is (nemesi bizonyítványt 1756. márc. 15. nyert Turócmegyétől). – Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörmegyében János, Hontmegyében János és Mihály, Liptómegyében János, Nógrádmegyében János, Nyitramegyében István, György és Gáspár, Szatmármegyében Pál, Turócmegyében 3 János, 2 György, 2 Miklós, 2 Mátyás, Ádám, Sándor, Ferenc, 5 András s V.-Adamocjé, V.-Danielkovjé, V.-Gasparovjé, V.-Istvanovjé és V.-Sandorovjé néven a család több tagja s Zemplénmegyében Pál vétettek fel az igazolt nemesek közé.
A családnak bár nem teljes, de elágazásait mégis feltüntető leszármazását az alábbiakban ismertetem.
I.
Gudrum v. G. de Csernek; Paulich 1253; Balázs 1343.; Pál 1358.; Gyula 1353., 1368. ennek az ágnak utolsó tagja Gergely, Ulászló király kincstárnoka mh. 1444.; Balázs 1410.; Balázs 1420. homo regius; Tamás 1491. ez az ág a XVI. sz. első felében kihalt.; Balázs 1491. Blatnica kapitánya.; Márton 1498.; Mihály; Imre 1498., 1523.; János 1518., 1523.; Sandrinus a Sándor-ág őse.; György 1498., 1512. Tőle származik az Uriel s az Istvánovje; Gáspár 1498., 1512. Tőle származnak a Gasparovje, Martinkovje, Balthazarovje (Tompjer); János 1563. uj adományt kap. Tőle származik a Danielkovje-ág. Rakovszky Zsuzsanna; Dávid 1563. uj adományt nyer. Tőle származik az Adamovje s az Uliczka ág. Jezerniczky Anna. l. III. tábla; Dávid 1. Raksányi Zsófia 2. Rovosz N.; Mihály 1611., 1631.; Dániel; Mihály (Bakabánya); András 1630.; Mátyás; Jakab 1676.; János 1704.; Pál (Jármi) Amosius 1745.; Imre 1. Velits Mária 2. Draskóczy Ilona l. II. tábla; János 1769; József (Bakabánya); József; Lajos; Amosius; Menyhért; Endre pénzügyigazgató sarkadi Nagy Julia (mh. 1907.); Menyhért Polónyi Anna; Emma; Menyhért; Endre; Emma; Mária;
II.
Imre 1. Velits Mária 2. Draskóczy Ilona l. I. tábla; Pál 1755. Gattal 1759. Boronkay Rozália; András 1753. Zemplénm.; Imre 1755.; Dániel 1755. Krasznam.; Zsuzsanna Vladár András; Julianna Koncsek Bernát; Pál 1792. V/7. Dessewffy Johanna; András Csoma Erzs.; Zsófia Boronkay Zsigmond; Teréz Bernáth György; Johanna Pongrácz Ferencz; Amália 1816. VII/5. Dókus József; József sz. 1802, 1834. Lónyay Sarolta; Tamás sz. 1807. 1. Morvay Emma 2. Boronkay Anna; Kristóf sz. 1811. Lónyay Ilona; Klára Kandó Kálmán; Emil Dercsényi Klára; Berta mh. 1838.; Ervin kam. harasztkeréki Ferenczy Mária; Erzsébet sz. 1891. Tomcsányi Vilmos; Ervin sz. 1897. gr. Teleki Ella; Karola 1902–1916.; Pál * 1925; István * 1928;
III.
Dávid Jezerniczky Anna l. I. tábla; Imre 1611; László 1635; János 1676; Miklós Jezerniczky Anna; Sándor Raksányi Mária; Samu; Pál; Imre Csernák Zsuzsa; Márton 1796–1863. Thuránszky Jozefin; Ferenc 1807–1883. Kenéz Konstancia; Ferenc 1859. kam.; Imre kam. Hollitser Karola; Mihály 1860–1907. kam., alezr. Lakatos Margit; Mária sz. 1864. farádi Vörös József; Ervin sz. 1898.; Emilia sz. 1899.; Ernő sz. 1894.;
Vö. NI. XII/249–260. (gen.); Bráz Béla: A nagycsepcsényi és muthnai Vladár család története és leszármazása (Turócszentmárton, 1907.); Siebm. 722.; Gorzó 137.; Petri (VI/760.; Benkó 379.; Hontm. monogr. 452.; Zemplénm. monogr. 543.; Századok 1875/187–8.; rcsk.
