Bárczy (bárcziházi).
Bárczy (bárcziházi).
Régi család; már I. Mátyás király 1464. megerősitette B. János fiát, Albert mestert s atyafiát, András fia: Osvátot barcziházi, másképpen alsókisfaludi ősi jószágukban, továbbá az izsépi (ma Zsip) és a bodollóházi részbirtokokban. András 1515. Gömörmegye jegyzője volt. A mohácsi vészt követő pártvillongások alatt a B. család is János király pártján állt; birtokait el is vették e miatt. De már 1599. B. Benedeket két más társával együtt beiktatják egy barcziházi nemesi curiába, 1601. pedig Istvánt az abaujmegyei kápolnásbölcsei jószágba iktatják be. A XVII. században a család egyes tagjai szerény anyagi viszonyok közé jutván, más megyékbe is elszármaztak. Igy szakadt el Gömörből az 1600-as évek elején István a borsodmegyei Szihalomra, katholikus nőt vesz el és maga is áttér a katholikus hitre. Lukács Mezőkövesden lakik, stb. Ennek unokája Ignácz, nyárádi lakos 1733. nemességét keresvén, öt nemes B. István szentpéteri lakos is elismeri atyafiának és igazolja, hogy ősei Barcziházára valók voltak. Ignácznak Imre nevü fia Tornamegye alispánja volt. A családnak Gömörmegyéből elszármazott tagjai lassanként visszatértek szükebb hazájukba. Érdekes kortörténeti adat, amit 1762. több tanu vall: „B. Ignácz csupán azért, hogy B. János ő kigyelmét atyafiának fogadta, négy ökröt, egy vasas szekeret, tehenet, vasvillát, vasgereblyét, ekét, vas ösztökét, egy szekér árpát és bort is adott neki.” Később az atyafiságos viszony megbomlott köztük. „ B. Ignácz Jánost és testvérét magához hivatván – ezek oly itélettel lévén, hogy ujra megrakja szekerüket élettel – lementek, azonban szekerüket, ökreiket Ignácz tőlük elszedte, mely felett János és fia, István megharagudván, eb atyjafiának mondották lenni.” Imre alispán ujra helyreállitotta a jó viszonyt a gömöri atyafiakkal. Amidőn a jászói convent nótáriusa volt, Istvánt magához hivatta, két hétig is ott tartotta, „csináltatott neki kék mentét, két dolmányt, nadrágot, csizmát, szürt, fekete süveget „meg egy fekete tehenet is adott neki – úgy bocsátotta el.” A családból Imre 1780. Sárosmegyében élt. – Czímer: (Imre alispán pecsétje után): a paizsban kétfarkú oroszlán jobbjában kardot tart, jobbról csillag, balról félhold; sisakdísz: madár csőrében zöld ágat tart. – Leszármazás:
I. István (Szihalom); Tamás (Szihalom–R.-Szombat); Lukács (Mezőkövesd); Gáspár; Ignácz (Nyárád); Anna Szentimrei Pál; Imre 1753 tornai alisp. Lánczy Zsuzsa; Anna; Mária; Antal 1756 Balogh Magda l. II. tábla.; István 1795 Jánossi Erzse; János; János gárdista; Ottilia; Anna; Valéria; István honv. min. tan., Gyurcsánszky Mária; János †; Andor †; Ilona; István * 1882 X/21 min. titk.; Gyula * 1883 X/9; Elek * 1887 XII/6;
II. Antal 1756 Balogh Magdolna l. I. tábla; Gáspár 1779–1851 zempléni táblabiró csicseri Ormós Honoráta; Teréz Kacskovics János; József 1783–1855 Csány abauji táblabiró; Rozália Papp István; Boldizsár 1785–1858 somodi plébános; Magdolna; Menyhért 1815–1868 m. törvsz. biró; Anna Nemessányi Miksa; Boldizsár 1820–1849 Janik Emilia; Jozefin Behina Ágoston; Miklós 1826–1902; József 1830–1902 Kapy Ágnes; Franciska; Berta 1838. Sacher Gusztáv; Lajos 1840–1874 Feke Borbála; Gusztáv; László 1847 közigazg. biró jékei Ágh Matild; Béla; Margit; Barna Izsépi Etelka; István; Róza; Aranka; József; Béla Csernitzki Anna; Boldizsár Szakál Etelka; László; Sándor; Lajos Nagy Etelka; Gusztáv; Ödön; Mária; István; Tibor; Margit; Etelka; Erzsébet; Gizella; András; Dezső Major Gizella; Zsuzsi; Irén Haltenberger Samu; László; Benő; Miklós; Erzsébet Batta Mihály; Anna Obál Ferencz; Boldizsár; Irma Szirmay István; Bertalan; Emma Csernovics György; Anna; Benedek; Ilona; Balázs Dobos Karola; Mária; Ilona.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörmegyében Zsigmond, Sándor és István vétettek fel az igazolt nemesek közé.
Vö. Forgon I/68–70.; NI . I/191.; Siebm. 39.; rcsk.
