Hálaadás és szabadulásért való könyörgés.
Dávidé.
Áldott az Úr, az én [2 Sám. 22,2. 47.] kőváram, a ki hadakozásra [Zsolt. 18,33-41.] tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti [2 Sám. 22,44.] alám népemet.
Uram! Micsoda az [Zsolt. 8,5.] ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Olyan az ember, mint a [Zsolt. 39,6.] lehellet; napjai, mint az átfutó [Jób 14,1. 2.] árnyék.
Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a [Zsolt. 18,8-15. Ésa. 64,1-3.] hegyeket, hogy füstölögjenek!
Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki [Zsolt. 18,17. 18. 69,2. 15.] és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú [Zsolt. 33,2. 4.] hangszerrel zengedezlek téged;
Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti [Zsolt. 18,1. Péld. 21,31.] Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, [5 Móz. 28,4-11. Zsolt. 65,12-14.] ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek [Zsolt. 33,12.] az Úr az ő Istene.