Zsolt. 140.
Zsolt. 140.
Az ellenségektől háborgatott ember imádsága.
Zsolt. 140,1
Az [1 Krón. 25,1.] éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
Zsolt. 140,2
Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
Zsolt. 140,3
A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
Zsolt. 140,4
Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó [Róm. 3,13. Jak. 3,8.] mérge van ajkaik alatt. Szela.
Zsolt. 140,5
Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
Zsolt. 140,6
Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót [Zsolt. 7,16. 17.] terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
Zsolt. 140,7
Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
Zsolt. 140,8
Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet [2 Sám. 7,9.] a háború napján!
Zsolt. 140,9
Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
Zsolt. 140,10
A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be [Zsolt. 7,16. 17.] ajkaiknak átka.
Zsolt. 140,11
Eleven szenek [Jób. 20,26-28.] hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
Zsolt. 140,12
A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, [Jób. 20,7. 8.] míg nyaka szakad.
Zsolt. 140,13
Tudom, hogy [Zsolt. 9,3.] felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
Zsolt. 140,14
Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt [Zsolt. 92,13-16.] lakoznak az igazságosak.
