Zsolt. 127.
Zsolt. 127.
Istentől van minden földi javunk.
Zsolt. 127,1
Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.
Zsolt. 127,2
Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret [Ezék. 12,19.] ennetek! Szerelmesének [Máté 6,31-33.] álmában ád eleget.
Zsolt. 127,3
Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh [Zsolt. 128,3-6. 1 Móz. 35,5.] gyümölcse: jutalom.
Zsolt. 127,4
Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.
Zsolt. 127,5
Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg [vers 4.] tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.
