Zsolt. 106.
Zsolt. 106.
Isten régi dolgairól és hosszútűréséről való emlékezés.
Zsolt. 106,1
Dicsérjétek az Urat.
Magasztaljátok [Zsolt. 107,1. 1 Krón. 16,7.] az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Magasztaljátok [Zsolt. 107,1. 1 Krón. 16,7.] az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt. 106,2
Ki beszélhetné el az Úr nagy [Zsolt. 105,27-41.] tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
Zsolt. 106,3
Boldog, a ki megtartja a [5 Móz. 27,1-14.] törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
Zsolt. 106,4
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
Zsolt. 106,5
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
Zsolt. 106,6
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
Zsolt. 106,7
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, [2 Móz. 14,11. 12.] a veres tengernél.
Zsolt. 106,8
De ő megsegíté őket az ő [Ésa. 48,9. Ezék. 20,22.] nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
Zsolt. 106,9
Rákiálta a [2 Móz. 14,21. 22.] veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
Zsolt. 106,10
És kisegíté őket a gyűlölő [2 Móz. 14,8. 23-28.] kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
Zsolt. 106,11
Szorongatóikat [2 Móz. 14,28.] víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
Zsolt. 106,12
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték [2 Móz. 15,1-21.] az ő dicséretét.
Zsolt. 106,13
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem [2 Móz. 15,24. 17,2.] várák az ő tanácsát!
Zsolt. 106,14
Epekedés [4 Móz. 11,4. 1 Kor. 10,6.] epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
Zsolt. 106,15
És megadá nékik, a mit kivántak; és [4 Móz. 11,31. 32.] ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
Zsolt. 106,16
És irigységre indulának [4 Móz. 16,2. 3. 13.] Mózes ellen a táborban, az Úr [3 Móz. 21,8.] szentje, Áron ellen.
Zsolt. 106,17
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és [4 Móz. 16,32.] beborítá Abirám seregét.
Zsolt. 106,18
És tűz [4 Móz. 16,35.] gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Zsolt. 106,19
Borjút [2 Móz. 32,4-6.] csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
Zsolt. 106,20
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
Zsolt. 106,21
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
Zsolt. 106,22
Csodákat [1 Krón. 1,8.] a Khám országában, félelmetes dolgokat [vers 9. 11.] a veres tenger mellett.
Zsolt. 106,23
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott [4 Móz. 14,11-20.] a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
Zsolt. 106,24
És becsmérelték [4 Móz. 14,2-4.] a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
Zsolt. 106,25
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
Zsolt. 106,26
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa [4 Móz. 14,11. 12.] őket a pusztában;
Zsolt. 106,27
S hogy a pogányok közé [Ezék. 20,23. 26.] dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
Zsolt. 106,28
Majd [4 Móz. 25,3. 9.] hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
Zsolt. 106,29
És felingerelték cselekedeteikkel, és [4 Móz. 25,4-9.] zúdult reájok a csapás.
Zsolt. 106,30
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
Zsolt. 106,31
És igazságul [4 Móz. 25,7. 12. 13. 1 Sám. 2,30-33.] tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
Zsolt. 106,32
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és [4 Móz. 20,8. 11. 12.] baja támadt Mózesnek miattok,
Zsolt. 106,33
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
Zsolt. 106,34
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket [5 Móz. 7,1. 2.] az Úr.
Zsolt. 106,35
Sőt összeelegyedtek [Bir. 3,5.] a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
Zsolt. 106,36
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
Zsolt. 106,37
És feláldozák [Ezék. 16,20. 21.] fiaikat és leányaikat [2 Kir. 16,3. 17,17.] az ördögöknek,
Zsolt. 106,38
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
Zsolt. 106,39
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, [Bir. 2,13. 10,18. 19.] és paráznákká tetteikben.
Zsolt. 106,40
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és [Zsolt. 78,79.] megútálta az ő örökségét.
Zsolt. 106,41
És odaadá őket [Bir. 2,13-15.] pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
Zsolt. 106,42
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
Zsolt. 106,43
Számtalanszor [Bir. 2,16. 18.] megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben [Jer. 15,6.] merültek bűneikbe.
Zsolt. 106,44
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
Zsolt. 106,45
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy [5 Móz. 30,1-5.] kegyelmessége szerint megengesztelődék.
Zsolt. 106,46
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a [2 Kir. 25,27-30.] kik őket fogva elvivék.
Zsolt. 106,47
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és [1 Krón. 16,35.] gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
Zsolt. 106,48
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
