Zsolt. 101.
Zsolt. 101.
A király vallomása Isten előtt.
Zsolt. 101,1
Dávid [2 Sám. 23,1.] zsoltára.
Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!
Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!
Zsolt. 101,2
Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
Zsolt. 101,3
Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók [Zsolt. 26,5. 119,113.] cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.
Zsolt. 101,4
A csalárd szív [Zsolt. 15,1. 4.] távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.
Zsolt. 101,5
A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, [Péld. 6,16-19.] azt el nem szenvedem.
Zsolt. 101,6
Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem [Zsolt. 119,63.] lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
Zsolt. 101,7
Nem lakozik az én házamban, [Zsolt. 15,1-5. 26,4-6.] a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.
Zsolt. 101,8
Reggelenként elvesztem e [Péld. 25,4. 5.] földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.
