Sof. 1.
Sof. 1.
Fenyegeti Isten a bálványozókat.
Sof. 1,1
Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, a ki Gedáliás fia, a ki Amariás fia, a ki Ezékiás fia, Jósiásnak [2 Kir. 21,23. 24. 22,1.] az Amon fiának idejében.
Sof. 1,2
Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.
Sof. 1,3
Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr.
Sof. 1,4
És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;
Sof. 1,5
Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének [2 Kir. 23,12. 13. Jer. 19,13.] hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is;
Sof. 1,6
Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, [Ezék. 8,16.] és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.
Sof. 1,7
Hallgass az Úr Isten orczája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, [Ezék. 39,17-20.] megszentelte az ő hivatalosait.
Sof. 1,8
És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek.
Sof. 1,9
És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.
Sof. 1,10
És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől.
Sof. 1,11
Jajgassatok, ti, a kik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmár nép, [Hós. 12,7.] kivágattatik minden, a ki ezüstöt mér.
Sof. 1,12
És lészen az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, a kik saját seprejökön [Mik. 3,11. 12.] hevernek, a kik ezt mondják szívökben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.
Sof. 1,13
És gazdagságuk prédává lesz, házaik pedig pusztává. Építnek házakat, de nem lakják, és [5 Móz. 28,30. 39.] plántálnak szőlőket, de nem iszszák azoknak borát.
Sof. 1,14
Közel van az Úrnak nagy [Jer. 39,1. 2.] napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is.
Sof. 1,15
Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek [Ámós 5,18.] és borúnak napja.
Sof. 1,16
Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!
Sof. 1,17
És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérök, mint a por, és testök, mint szemét.
Sof. 1,18
Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, [Jer. 39,9.] bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.
