1 Sám. 21.
1 Sám. 21.
Dávid Nóbba megy, a hol a szent kenyereket elveszi, és onnan Ákhis királyhoz menekül.
1 Sám. 21,1
És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled?
1 Sám. 21,2
És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldélek téged, és a mit parancsoltam néked; azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre.
1 Sám. 21,3
Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, a mi van.
1 Sám. 21,4
És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér [3 Móz. 24,9.] van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az [3 Móz. 15,18.] asszonytól.
1 Sám. 21,5
Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.
1 Sám. 21,6
Adott azért a pap néki [3 Móz. 24,5-9.] szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az előbbit elvevék.
1 Sám. 21,7
Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái közül egy ember, ott tartózkodva az Úr előtt, [3 Móz. 13,4. 11.] a kit Doégnak hívtak, a ki Edomita volt, Saul pásztorainak számadója.
1 Sám. 21,8
És monda Dávid Akhiméleknek: Nincsen-é kezednél egy dárda vagy valami fegyver? mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a király dolga sürgős vala.
1 Sám. 21,9
És monda a pap: A Filiszteus Góliáthnak a kardja, a kit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van posztóba betakarva az efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkivül más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz hasonló, add ide azt nékem.
1 Sám. 21,10
És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elől, és elment Ákhishoz, Gáthnak királyához.
1 Sám. 21,11
És mondának Ákhis szolgái néki: Vajjon nem ez-é Dávid, annak az országnak királya? Vajjon nem erről énekelték-é a körtánczban, [rész 18,7.] mondván: Saul megverte az ő ezerét, Dávid is az ő tízezerét?
1 Sám. 21,12
És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak királyától.
1 Sám. 21,13
És megváltoztatá magaviseletét ő előttük, és őrjönge kezeik között, és irkál vala a kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán folyatja alá.
1 Sám. 21,14
És monda Ákhis az ő szolgáinak: Ímé látjátok, hogy ez az ember megőrült, miért hoztátok őt hozzám?
1 Sám. 21,15
Szűkölködöm-e őrültekben, hogy ide hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék előttem? Ez jőjjön-e be házamba?
