2 Pét. 1.
2 Pét. 1.
A hívők erényes életökkel ékeskedjenek; a halálát közelegni érező apostol intelmeiről el ne feledkezzenek; igaz beszéd az, melyet ő hirdet, ki szemtanuja volt az Úr felséges dicsőségének. A próféták beszéde be fog teljesülni.
2 Pét. 1,1
Simon [Ján. 1,43. 21,15-17.] Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a [1 Pét. 1,1.] kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2 Pét. 1,2
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
2 Pét. 1,3
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki [1 Pét. 1,5. 2,9.] minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
2 Pét. 1,4
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni [1 Pét. 1,15.] természet részeseivé legyetek, kikerülvén a [rész 2,18.] romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
2 Pét. 1,5
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé [1 Kor. 14,1. 3.] tudományt,
2 Pét. 1,6
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé [Jak. 1,27.] pedig kegyességet,
2 Pét. 1,7
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság [Róm. 13,8. 10. 1 Ján. 2,9.] mellé pedig szeretetet.
2 Pét. 1,8
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
2 Pét. 1,9
Mert a kiben ezek [vers 5. 8.] nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való [Eféz. 2,1-5. 12. 13.] megtisztulásáról.
2 Pét. 1,10
Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé [Zsid. 3,14.] tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
2 Pét. 1,11
Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.
2 Pét. 1,12
Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
2 Pét. 1,13
Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek [rész 3,1.] titeket;
2 Pét. 1,14
Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus [Ján. 21,18. 19.] is megjelentette nékem.
2 Pét. 1,15
De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
2 Pét. 1,16
Mert nem [1 Kor. 1,17.] mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az [Luk. 9,28-35. Ján. 21,14. 15.] ő nagyságának.
2 Pét. 1,17
Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az [Mát. 17,5.] én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:
2 Pét. 1,18
Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.
2 Pét. 1,19
És igen biztos [Luk. 24,25-27.] nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét [Zsolt. 119,105.] helyen világító szövétnekre, míg [Malak. 4,2.] nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
2 Pét. 1,20
Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
2 Pét. 1,21
Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől [2 Tim. 3,16. 1 Kir. 22,14.] indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
