1 Kor. 14.
1 Kor. 14.
Az istentiszteletben többet ér a prófétálás, mint a nyelveken szólás. Utasítás azok használására. Az asszony hallgasson a gyülekezetben.
1 Kor. 14,1
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok [rész 12,31.] a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy [rész 12,10.] prófétáljatok.
1 Kor. 14,2
Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.
1 Kor. 14,3
A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.
1 Kor. 14,4
A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.
1 Kor. 14,5
Szeretném ugyan, ha [4 Móz. 11,29.] mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, [vers 2.] kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
1 Kor. 14,6
Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy [rész 12,18.] prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?
1 Kor. 14,7
Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak?
1 Kor. 14,8
Mert ha a trombita [4 Móz. 10,9.] bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?
1 Kor. 14,9
Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
1 Kor. 14,10
Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.
1 Kor. 14,11
Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.
1 Kor. 14,12
Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.
1 Kor. 14,13
Azért a ki [rész 12,10.] nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.
1 Kor. 14,14
Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
1 Kor. 14,15
Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, [Eféz. 5,19.] de énekelek az értelemmel is.
1 Kor. 14,16
Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?
1 Kor. 14,17
Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.
1 Kor. 14,18
Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;
1 Kor. 14,19
De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.
1 Kor. 14,20
Atyámfiai, ne legyetek gyermekek [Eféz. 4,14.] értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, [Róm. 16,19. Mát. 18,3.] értelemben pedig érettek legyetek.
1 Kor. 14,21
A törvényben [5 Móz. 28,49. Ésa. 28,11. 12.] meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
1 Kor. 14,22
A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
1 Kor. 14,23
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?
1 Kor. 14,24
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,
1 Kor. 14,25
És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.
1 Kor. 14,26
Hogy van hát atyámfiai? [rész 11,18. 20.] Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, [rész 12,8. 9. 10.] nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre [Eféz. 4,12.] legyenek.
1 Kor. 14,27
Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:
1 Kor. 14,28
Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.
1 Kor. 14,29
A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.
1 Kor. 14,30
De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.
1 Kor. 14,31
Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;
1 Kor. 14,32
És a prófétalelkek [rész 12,9. 10. 11.] engednek a prófétáknak;
1 Kor. 14,33
Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében.
1 Kor. 14,34
A ti asszonyaitok [1 Tim. 2,12.] hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, [rész 11,3. Eféz. 5,22. Kol. 3,18. Tit. 2,5. 1 Móz. 3,16.] a mint a törvény is mondja.
1 Kor. 14,35
Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.
1 Kor. 14,36
Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?
1 Kor. 14,37
Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy [1 Ján. 4,6.] a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.
1 Kor. 14,38
A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan.
1 Kor. 14,39
Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, [vers 1. 3. 12.] és a nyelveken szólást se tiltsátok.
1 Kor. 14,40
Mindenek ékesen és jó [Kol. 2,5.] renddel legyenek.
