Fil. 2.
Fil. 2.
Szeretetteljes egyességre és önmegtagadásra int a Krisztus példájával. Ígéri, hogy Timotheust hozzájok küldi. Epafróditust már visszaküldte.
Fil. 2,1
Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, [vers 27. 28. 2 Kor. 13,13. Róm. 12,10. 16.]
Fil. 2,2
Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
Fil. 2,3
Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. [Gal. 5,26. Eféz. 4,2. 5,21. Kol. 3,12. Róm. 12,10.]
Fil. 2,4
Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. [vers 21. 1 Kor. 10,24. 13,4-7.]
Fil. 2,5
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, [1 Pét. 2,21. Kol. 3,13. Zsid. 12,2.]
Fil. 2,6
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, [Ján. 1,1-3. Róm. 15,2. 3. 1 Kor. 8,6. Róm. 8,3. Gal. 4,4. Kol. 1,13-20. Ján. 17,5.]
Fil. 2,7
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; [Zsid. 2,9-14. Róm. 5,15. 1 Kor. 15,21. 2 Kor. 13,4. Róm. 6,9. Csel. 26,23.]
Fil. 2,8
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. [Zsid. 12,2. Eféz. 6,5. Róm. 6,16. 5,19. Ján. 4,34. 15,20. 2 Tim. 2,9.]
Fil. 2,9
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; [rész 3,21. Róm. 8,17. Ésa. 53,7-12. Zsid. 2,9. Eféz. 1,20-22. Mát. 23,12. Jak. 4,10. Ján. 13,31. 32. Jel. 3,12. Ésa. 42,8. Csel. 2,36. Jel. 19,16.]
Fil. 2,10
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. [Ésa. 45,23. Róm. 14,11. Eféz. 3,14. Csel. 2,21. 7,59. 9,14. 21. Ján. 14,13. 1 Kor. 8,6. Eféz. 1,20. 21. 3,10. 1 Pét. 3,22. Jel. 5,8. 11. 13.]
Fil. 2,11
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. [Csel. 2,36. 1 Kor. 8,6. 12,3. Róm. 10,9. 2 Kor. 4,5. 1 Kor. 15,27. 28.]
Fil. 2,12
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; [vers 3. rész 1,27. 30. Csel. 20,31. Eféz. 6,5. 1 Kor. 2,3. Zsolt. 2,11. 1 Pét. 1,17. 2 Kor. 7,1. Eféz. 5,21. Mát. 7,3-5. Róm. 14,4. Fil. 3,11-16. 1 Kor. 9,26. 27.]
Fil. 2,13
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. [Eféz. 1,19. 2 Kor. 3,5. 1 Kor. 12,6. Kol. 1,29. Róm. 7,15. 18.]
Fil. 2,14
Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; [1 Pét. 4,12. 5,6.]
Fil. 2,15
Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. [rész 1,10. Mát. 5,45. 48. 1 Thess. 3,13. 5,23. Róm. 8,15. 16. 9,8. 5 Móz. 32,5. Dán. 12,3.]
Fil. 2,16
Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. [rész 1,6. Eféz 5,8. 1 Thess. 5,5. Luk. 16,8. 2 Kor. 4,4. Ján. 1,4. 9. Róm. 2,19. 2 Kor. 6,14. Kol. 1,13. 2 Tim. 1,10. 1 Kor. 3,14. 15,10. Gal. 2,2. Csel. 20,24.]
Fil. 2,17
De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; [rész 3,1. 4,4. 2 Tim. 4,6. 4 Móz. 15,4-10. 28,7. Róm. 15,16.]
Fil. 2,18
Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem. [2 Kor. 6,13. 2,3.]
Fil. 2,19
Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. [rész 1,12-27. 1,1. 2,2. Csel. 16,1-3. Eféz. 6,22. Kol. 4,8.]
Fil. 2,20
Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat. [1 Kor. 16,10.]
Fil. 2,21
Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. [rész 1,14-17. 4,21. 1 Kor. 10,24. Kol. 4,11. Csel. 15,38. 39.]
Fil. 2,22
Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében. [Csel. 16,1. 3. 17,14. 1 Kor. 4,17. Fil. 1,1-5. Kol. 4,7.]
Fil. 2,23
Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént; [vers 19.]
Fil. 2,24
Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. [rész 1,21-26.]
Fil. 2,25
De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; [vers 17. 30. rész 4,18. 1,27. 30. 4,3. 16. 2 Tim. 2,3.]
Fil. 2,26
Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.
Fil. 2,27
Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra. [Jer. 45,3. Ezék. 7,26.]
Fil. 2,28
Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. [vers 27.]
Fil. 2,29
Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: [Róm. 16,2. 1 Thess. 5,13.]
Fil. 2,30
Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. [vers 25. 1. 8. 4. 17. Zsolt. 107,18. Jel. 12,11. 1 Kor. 16,17. 2 Kor. 12,14.]
