5 Móz. 26.
5 Móz. 26.
A zsengékről és a tizedről.
5 Móz. 26,1
Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
5 Móz. 26,2
Akkor végy a föld minden gyümölcsének [2 Móz. 23,19. 34,26.] zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
5 Móz. 26,3
És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a [1 Móz. 17,8.] mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
5 Móz. 26,4
És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5 Móz. 26,5
És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; [1 Móz. 46,1-27.] nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
5 Móz. 26,6
Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának [2 Móz. 1,11-16.] minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
5 Móz. 26,7
Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és [2 Móz. 2,25. 3,7.] meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
5 Móz. 26,8
És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős [2 Móz. 12,29. 33. 13,3.] kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
5 Móz. 26,9
És behozott minket e [2 Móz. 3,8. 13,5.] helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
5 Móz. 26,10
Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
5 Móz. 26,11
És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te [rész 16,11. 14. 27,7.] és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
5 Móz. 26,12
Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és [3 Móz. 27,30. 4 Móz. 18,24.] adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
5 Móz. 26,13
Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te [rész 14,25.] parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
5 Móz. 26,14
Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
5 Móz. 26,15
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
5 Móz. 26,16
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből [rész 6,5.] és teljes lelkedből!
5 Móz. 26,17
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass [rész 5,31. 7,6. 14,2.] az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
5 Móz. 26,18
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő [2 Móz. 19,5.] tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
5 Móz. 26,19
Hogy feljebb [rész 4,7. 28,1.] valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
