5 Móz. 15.
5 Móz. 15.
Elengedésnek és szabadon bocsátásnak esztendeje.
5 Móz. 15,1
A hetedik esztendő [2 Móz. 23,10. 11. 3 Móz. 25,3-5.] végén elengedést mívelj.
5 Móz. 15,2
Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.
5 Móz. 15,3
Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.
5 Móz. 15,4
De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld [rész 28,1. 2. 9.] téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt.
5 Móz. 15,5
De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én ma parancsolok néked.
5 Móz. 15,6
Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos [rész 28,12. 13.] kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.
5 Móz. 15,7
Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad [3 Móz. 25,35. 36. Luk. 6,34. 35.] kezedet a te szegény atyádfia előtt;
5 Móz. 15,8
Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ő szükségére, a mi nélkül szűkölködik.
5 Móz. 15,9
Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a [vers 1. 2.] hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.
5 Móz. 15,10
Bizonyára adj [Máté 5,42. Luk. 6,34. 35.] néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.
5 Móz. 15,11
Mert a szegény [Máté 26,11.] nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és [vers 8. 14.] szegény atyádfiának a te földeden.
5 Móz. 15,12
Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, [2 Móz. 21,2. Jer. 34,14.] a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled.
5 Móz. 15,13
És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen;
5 Móz. 15,14
Hanem terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; a mivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból.
5 Móz. 15,15
És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért [rész 5,15.] parancsolom én ma ezt néked.
5 Móz. 15,16
Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van néki te nálad dolga:
5 Móz. 15,17
Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba; [2 Móz. 21,5. 6.] és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is.
5 Móz. 15,18
Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod őt mellőled; (hiszen két annyi bérre valót szolgált néked hat éven át, mint a béres-munkás) és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, a mit cselekszel.
5 Móz. 15,19
Barmaid és juhaid [2 Móz. 13,2.] első fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek első fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak első fajzását.
5 Móz. 15,20
Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt esztendőről esztendőre, te és a te házad népe, azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr.
5 Móz. 15,21
Hogyha valami fogyatkozás [3 Móz. 22,20-22.] lesz benne; sánta vagy vak lesz, vagy akármely fogyatkozásban szenvedő: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te Istenednek.
5 Móz. 15,22
A te kapuidon [rész 12,15.] belől edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha őz volna az vagy szarvas.
5 Móz. 15,23
Csakhogy a vérét [rész 12,23. 3 Móz. 17,10.] meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet.
