5 Móz. 10.
5 Móz. 10.
Az intések folytatása.
5 Móz. 10,1
Abban az időben [2 Móz. 34,1.] monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jőjj fel hozzám a hegyre, és csinálj [2 Móz. 25,10.] faládát.
5 Móz. 10,2
És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az előbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.
5 Móz. 10,3
Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kőtáblát is, az előbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kőtábla kezemben vala.
5 Móz. 10,4
És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tűznek közepéből a [2 Móz. 19,16-20.] gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.
5 Móz. 10,5
Akkor megfordulék és alájövék a hegyről, és betevém a táblákat a ládába, [2 Móz. 25,16. 1 Kir. 8,9.] a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.
5 Móz. 10,6
Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, [4 Móz. 33,30.] Moszérába. Ott [4 Móz. 33,38.] halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az ő fia lőn pappá helyette.
5 Móz. 10,7
Innét indulának Gudgódba, [4 Móz. 33,32. 33.] Gudgódból pedig Jotbatába, bővízű patakok földére.
5 Móz. 10,8
Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ő [4 Móz. 6,23-27.] nevében mind e napig.
5 Móz. 10,9
Ezért nem volt [4 Móz. 18,20. rész 18,1. Ezék. 44,28.] része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.
5 Móz. 10,10
Én pedig ott állottam a hegyen, mint az előbbi napokban, [rész 9,18. 19.] negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.
5 Móz. 10,11
És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, [2 Móz. 32,34.] hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom.
5 Móz. 10,12
Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd [rész 6,5.] őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből,
5 Móz. 10,13
Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!
5 Móz. 10,14
Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!
5 Móz. 10,15
De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvokat: titeket választott ki ő utánok minden nép közül, a mint e mai napon is látszik.
5 Móz. 10,16
Metéljétek [Jer. 4,4.] azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek [2 Móz. 32,7-9.] ezután keménynyakúak;
5 Móz. 10,17
Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, [2 Krón. 19,7.] sem ajándékot el nem fogad.
5 Móz. 10,18
Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.
5 Móz. 10,19
Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén.
5 Móz. 10,20
Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, [rész 6,13. Máté 4,10.] ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.
5 Móz. 10,21
Ő a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.
5 Móz. 10,22
A te atyáid [1 Móz. 46,17.] hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!
