Malak. 2.
Malak. 2.
A papok és a nép bűnei.
Malak. 2,1
Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!
Malak. 2,2
Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot [2 Móz. 26,14.] bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!
Malak. 2,3
Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.
Malak. 2,4
És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen [4 Móz. 8,11-19.] a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura.
Malak. 2,5
Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt.
Malak. 2,6
Igazság törvénye volt [5 Móz. 33,9. 10.] az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.
Malak. 2,7
Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából [3 Móz. 10,11.] törvényt várnak, mivel a Seregek Urának [Agge. 1,13. Jel. 1,20.] követe ő.
Malak. 2,8
De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura.
Malak. 2,9
Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és útálatosakká az egész nép előtt, a miatt, hogy meg nem őriztétek az én útamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel.
Malak. 2,10
Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? [Ésa. 60,21. Eféz. 4,6.] Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?
Malak. 2,11
Hűtelenné lett Júda, és útálatosság támadt Izráelben és Jeruzsálemben, mert megfertőztette Júda az Úrnak szentségét, a melyet ő szeret, és idegen istennek leányát vette el.
Malak. 2,12
Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt cselekszi, a vigyázót és a felelőt, a Jákób sátraiból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának.
Malak. 2,13
És ezt is cselekszitek: betöltitek az Úr oltárát könyhullatással, sírással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, [Ámós 5,21.] és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből.
Malak. 2,14
És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, a kit te megcsaltál, holott társad és szövetséges [Péld. 2,17.] feleséged!
Malak. 2,15
Nem tett ilyet egy sem, a kinek még volt lelke. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. [1 Móz. 2,24-28. Ésa. 51,2. Ezék. 33,24.] Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!
Malak. 2,16
Mert gyűlölöm az [Máté 19,8. 9.] elbocsátást, ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene, és azt, a ki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Őrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok!
Malak. 2,17
Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?
