2 Krón. 36.
2 Krón. 36.
A Júdabeli négy utolsó király uralkodása; a babilóniai fogság; Czírus rendelete.
2 Krón. 36,1
És előhozá a föld népe Joákházt [2 Kir. 23,30.] a Jósiás fiát, és királylyá tette őt atyja helyett Jeruzsálemben.
2 Krón. 36,2
Huszonhárom esztendős vala Joákház, mikor uralkodni kezde, és három hónapig uralkodék Jeruzsálemben.
2 Krón. 36,3
És letevé őt Égyiptom királya Jeruzsálemben, [2 Kir. 23,31-35.] és a földre adót vetett, száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat.
2 Krón. 36,4
És Égyiptom királya Eliákimot, az ő testvérét tette királylyá Júda és Jeruzsálem felett, megváltoztatván nevét Joákimra; Joákházt pedig az ő testvérét fogá és elvivé Nékó Égyiptomba.
2 Krón. 36,5
Huszonöt esztendős vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az Úr előtt, az ő Istene [Jer. 26,21-23.] előtt.
2 Krón. 36,6
És feljöve ellene [2 Kir. 24,1.] Nabukodonozor a babilóniai király, és kettős békót vete lábaira, hogy Babilóniába vinné őt.
2 Krón. 36,7
Az Úr házában való edények egy részét is elvivé [vers 18. 19.] Nabukodonozor Babilóniába, és helyezteté azokat az ő templomába, Babilóniában.
2 Krón. 36,8
Joákimnak [2 Kir. 24,1-5.] pedig többi dolgai és az ő útálatosságai, a melyeket cselekedett, s a melyek találtattak ő benne, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében; és uralkodék helyette Joákin, az ő fia.
2 Krón. 36,9
Nyolcz esztendős korában kezdett uralkodni [2 Kir. 24,8-17.] Joákin, és három hónapig és tíz napig uralkodék Jeruzsálemben; de ő is gonoszul cselekedék az Úr előtt.
2 Krón. 36,10
Az esztendő fordultával pedig elkülde Nabukodonozor király, és elviteté őt Babilóniába, az Úr házának drága edényeivel együtt, és királylyá tevé az ő testvérét Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett.
2 Krón. 36,11
Huszonegy esztendős korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jeruzsálemben.
2 Krón. 36,12
És gonoszul [Jer. 37,1. 2.] cselekedék az Úr előtt, az ő Istene előtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, a ki az Úr képében szól vala néki.
2 Krón. 36,13
Sőt még Nabukodonozor [Ezék. 17,13-16.] király ellen is pártot ütött, a ki őt az Isten nevére megesküdtette vala, s makacscsá és önfejűvé lett, a helyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez.
2 Krón. 36,14
Sőt még a papok fejedelmei [Jer. 23,11.] és a nép is, mindnyájan szaporították a bűnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertőztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben.
2 Krón. 36,15
És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez [Máté 23,37. 38.] vala az ő népének és az ő lakhelyének.
2 Krón. 36,16
De ők az Isten követeit kigúnyolták, [rész 24,20. Ezék. 33,31. 32.] az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség.
2 Krón. 36,17
És reájok hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az ő szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szűzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá.
2 Krón. 36,18
És az Isten házának mindenféle edényeit, [vers 7. Jer. 20,5.] nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házának kincseit, s a királynak és az ő vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté.
2 Krón. 36,19
Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem kőfalait lerontották, palotáit mind [Jer. 37,10.] elégeték tűzzel, és minden drágaságait elpusztították.
2 Krón. 36,20
És a kik a fegyver elől megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai [Ezsdr. 1,1-11.] birodalom fel nem támadott;
2 Krón. 36,21
Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, míg lerójja a föld az ő szombatjait, mert [3 Móz. 26,33. 34.] az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a [Jer. 25,12.] hetven esztendők.
2 Krón. 36,22
És Czírus [Ezsdr. 1,1. 2.] persa király első esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, az Úr felindítá Czírus persa király lelkét, és ő kihirdetteté az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván:
2 Krón. 36,23
Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, a mely Júdában van; valaki [Ésa. 44,28. 45,1. 13.] azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az Úr, az ő Istene, és menjen fel.
