2 Krón. 34.
2 Krón. 34.
Az istenes Jósiás uralkodása Júdában; a törvény könyve megtaláltatik.
2 Krón. 34,1
Nyolcz esztendős vala Jósiás, mikor [2 Kir. 22,1.] uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.
2 Krón. 34,2
És jó dolgot cselekedék az Úr előtt, és jára az ő atyjának Dávidnak [1 Kir. 15,5.] útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;
2 Krón. 34,3
Mert az ő királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ő atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani [rész 33,22. 2 Kir. 23,4-15.] a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektől.
2 Krón. 34,4
Leronták ő előtte a Baálok [2 Kir. 23,5-7.] oltárait és az azokon levő szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak [2 Móz. 32,20.] temetőhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.
2 Krón. 34,5
A papok csontjait [2 Kir. 23,15. 16.] megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.
2 Krón. 34,6
Így cselekedék Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.
2 Krón. 34,7
Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.
2 Krón. 34,8
Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város előljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az ő Istenének házát.
2 Krón. 34,9
És menének Hilkiás főpaphoz, és átadták néki az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyűjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és [2 Kir. 22,4.] egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.
2 Krón. 34,10
És adák a munkavezetőknek, a kik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.
2 Krón. 34,11
És adának pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy [2 Kir. 22,6. 7.] vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai.
2 Krón. 34,12
És az emberek hűségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül [1 Krón. 23,6.] valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, a kik szorgalmazzák vala őket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklőszerszámokban.
2 Krón. 34,13
A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelők a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák [1 Kir. 26,1.] a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.
2 Krón. 34,14
Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyűlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr [5 Móz. 21,24-26.] törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt.
2 Krón. 34,15
Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.
2 Krón. 34,16
És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;
2 Krón. 34,17
Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelőknek és munkásoknak kezébe.
2 Krón. 34,18
Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király előtt.
2 Krón. 34,19
Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.
2 Krón. 34,20
És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:
2 Krón. 34,21
Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felől, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.
2 Krón. 34,22
Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda [2 Kir. 22,14.] prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselőjének fia vala (ő pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.
2 Krón. 34,23
Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;
2 Krón. 34,24
Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya előtt;
2 Krón. 34,25
Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az ő kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.
2 Krón. 34,26
A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál:
2 Krón. 34,27
Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.
2 Krón. 34,28
Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te [rész 35,21-25.] sírodba békességben, és nem látják a te [rész 36,6. 7. 17-21.] szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.
2 Krón. 34,29
Akkor a király elkülde, és összegyűjteté Júdának [2 Kir. 23,1. 2.] és Jeruzsálemnek minden véneit.
2 Krón. 34,30
És felméne a király az Úr házába, és ő vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala [vers 14. 15.] az Úr házában.
2 Krón. 34,31
Azután felállván a király az ő helyén, fogadást [Józs. 24,25.] tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.
2 Krón. 34,32
És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálemből és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az ő atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.
2 Krón. 34,33
Akkor elpusztított Jósiás [Nehem. 9,38. 10,1. 28. 28.] minden útálatos [2 Kir. 23,4-15.] bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az ő Istenöknek; és az ő egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétől.
