2 Krón. 18.
2 Krón. 18.
Akháb elvész a hadban, Jósafát az Úrtól megtartatik.
2 Krón. 18,1
Jósafátnak nagy [rész 17,5.] gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot [1 Kir. 18,18. 21,20.] szerze Akhábbal.
2 Krón. 18,2
Néhány esztendő mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele [1 Kir. 22,1-38.] Rámóth Gileádba.
2 Krón. 18,3
Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban.
2 Krón. 18,4
Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél [2 Kir. 3,11. 12.] még ma az Úr beszéde után.
2 Krón. 18,5
És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.
2 Krón. 18,6
És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, [1 Kir. 22,7-9.] hogy attól is tudakozódhatnánk?
2 Krón. 18,7
És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király!
2 Krón. 18,8
Szólíta azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát.
2 Krón. 18,9
És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, kiki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja előtt, a térségen; és a próféták mind [vers 5.] prófétálnak vala ő előttök.
2 Krón. 18,10
Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, [1 Kir. 22,11.] a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted őket!
2 Krón. 18,11
A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.
2 Krón. 18,12
A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.
2 Krón. 18,13
Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem [4 Móz. 22,38. 24,13.] nékem mondánd!
2 Krón. 18,14
Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok.
2 Krón. 18,15
És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?
2 Krón. 18,16
Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az ő házához békességben.
2 Krón. 18,17
És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót [vers 7.] jövendölni, hanem rosszat?
2 Krón. 18,18
Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az [Dán. 7,10.] ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani.
2 Krón. 18,19
És monda az Úr: Kicsoda [1 Kir. 22,20.] csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla.
2 Krón. 18,20
Akkor eljöve egy [1 Kir. 22,21.] lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon?
2 Krón. 18,21
És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy.
2 Krón. 18,22
Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét [vers 10. 11. Ésa. 19,14.] ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.
2 Krón. 18,23
Akkor oda lépett Sédékiás, [vers 10. Ján. 18,22.] a Kénaána fia, s arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana?
2 Krón. 18,24
Felele Mikeás: Ímé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába [1 Kir. 22,25.] mégy, hogy elrejtőzhessél.
2 Krón. 18,25
Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához.
2 Krón. 18,26
És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöczbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, [1 Kir. 22,27.] míg békességgel megjövök.
2 Krón. 18,27
És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, [vers 16. 5 Móz. 18,21. 22.] akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!
2 Krón. 18,28
És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.
2 Krón. 18,29
És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az ő ruháját, és menének viadalra.
2 Krón. 18,30
Siria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen.
2 Krón. 18,31
És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr [1 Kir. 22,32. 33.] megsegéllé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle;
2 Krón. 18,32
Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.
2 Krón. 18,33
Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a [1 Kir. 22,34. 37. 38.] táborból, mert megsebesültem.
2 Krón. 18,34
És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.
