2 Krón. 10.
2 Krón. 10.
Roboám az ifjak tanácsát követvén, elszakad a tíz nemzetség tőle.
2 Krón. 10,1
Elméne Roboám [1 Kir. 12,1. 2.] Síkembe; mert Síkembe gyűlt vala az egész Izráel, hogy őt királylyá választanák.
2 Krón. 10,2
Lőn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki akkor Égyiptomban vala; mert oda [1 Kir. 11,40.] futott volt Salamon király elől, visszatére Jeroboám Égyiptomból.
2 Krón. 10,3
És hozzáküldvén, elhivaták őt. Eljöve azért Jeroboám [1 Kir. 11,26. 29-32.] és az egész Izráel, és szólának Roboámnak, mondván:
2 Krón. 10,4
A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ő nehéz igáját, a melyet reánk vetett, és szolgálunk néked.
2 Krón. 10,5
És monda nékik: Harmadnapig gondolkodom róla, azután jőjjetek hozzám. Elméne azért a nép.
2 Krón. 10,6
És tanácskozék Roboám király a vén emberekkel, a kik Salamon előtt az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
2 Krón. 10,7
És azok ekképen szólának: Ha javára leendesz ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájok; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.
2 Krón. 10,8
De ő megvetette a vének tanácsát, a melyet néki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.
2 Krón. 10,9
És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, a kik nékem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet a te atyád reánk vetett.
2 Krón. 10,10
Akkor felelének az ifjak, a kik ő vele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj a népnek, a mely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkisebb ujjam erősebb atyám derekánál;
2 Krón. 10,11
Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
2 Krón. 10,12
És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint a király [vers 5.] meghagyta, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon.
2 Krón. 10,13
És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király [vers 6. 7.] a vének tanácsát.
2 Krón. 10,14
És az ifjak tanácsa szerint szóla nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
2 Krón. 10,15
És a király nem hallgatá meg a népet; [vers 3. 4.] mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítené az Úr az ő beszédét, a melyet szólott vala a Silóbeli Ahija által [1 Kir. 11,29-39.] Jeroboámnak, a Nébát fiának.
2 Krón. 10,16
Mikor pedig az egész Izráel látta, hogy nem hallgatá meg őket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában! Menj el a te hajlékidba, oh Izráel! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izráel;
2 Krón. 10,17
Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban [rész 11,12. 1 Kir. 12,21.] laktak.
2 Krón. 10,18
És mikor elküldé Roboám Adorámot, [1 Kir. 12,18.] az adószedőt, megkövezék őt Izráel fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.
2 Krón. 10,19
Így szakada el az Izráel [1 Kir. 12,18-20.] népe a Dávid házától, mind e mai napig.
