Józs. 6.
Józs. 6.
Jérikhó elfoglalása, Ráháb szabadulása.
Józs. 6,1
Jérikhó pedig be- és elzárkózott vala az Izráel fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.
Józs. 6,2
És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam [rész 8,1.] Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel együtt.
Józs. 6,3
Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a várost. Így cselekedjél hat napon át.
Józs. 6,4
És hét pap hordozzon hét [3 Móz. 25,9.] kos-szarvból való kürtöt a láda előtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel.
Józs. 6,5
És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kőfala magától, és felmegy arra a nép, kiki az előtte való helyen.
Józs. 6,6
Előhívá azért Józsué, a Nún fia, a papokat és monda nékik: Vegyétek fel a frigyládát, [rész 3,15.] hét pap pedig vigyen hét kos-szarvból való kürtöt az Úr ládája előtt.
Józs. 6,7
A népnek pedig monda: Menjetek el, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr ládája előtt.
Józs. 6,8
És úgy lőn, a mint mondotta vala Józsué a népnek. A hét pap ugyanis, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr előtt megy vala, és kürtölt vala a kürtökkel, az Úrnak frigyládája pedig utánok megy vala.
Józs. 6,9
A fegyveresek pedig előttök mennek vala a kürtölő papoknak, és a köznép követi vala a ládát, menvén és kürtölvén kürtökkel.
Józs. 6,10
A népnek pedig parancsolt vala Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, és szó se jőjjön ki szátokból addig a napig, a míg azt mondom néktek: Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.
Józs. 6,11
Körüljárák azért az Úrnak ládájával a várost, egyszer megkerülvén; azután visszatérének a táborba, és az éjszakát a táborban tölték.
Józs. 6,12
Józsué pedig felkele [rész 3,1. 7. 16.] jó reggel, és felvevék a papok az Úrnak ládáját.
Józs. 6,13
És a hét pap, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr ládája előtt megy vala folyton, és kürtöl vala a kürtökkel, a fegyveresek pedig előttök mennek vala, és a köznép követi az Úrnak ládáját, menvén és kürtökkel kürtölvén.
Józs. 6,14
A második napon is egyszer kerülék meg a várost, azután visszatérének a táborba. Így cselekedének hat napon át.
Józs. 6,15
És lőn a hetedik napon, hogy felkelének, mihelyt a hajnal feljöve, és megkerülék a várost a szokott módon hétszer; csak ezen a napon kerülék meg a várost hétszer.
Józs. 6,16
És lőn, hogy a hetedik forduláskor kürtölnek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr a várost!
Józs. 6,17
És legyen a város maga, és minden, a mi benne van, teljesen az Úrnak szentelve; csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő [rész 2,12-14. Zsid. 11,31.] és mindazok, a kik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, a kiket küldöttünk volt.
Józs. 6,18
Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek [3 Móz. 27,28. 4 Móz. 18,14.] szentelt dolgoktól, hogy miután néki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen néki szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.
Józs. 6,19
Hanem mivel minden ezüst- és arany-, meg réz- és vasedény az Úrnak van szentelve, [4 Móz. 31,51. 52. 54. Mik. 4,13.] az Úrnak kincse közé jusson.
Józs. 6,20
Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lőn ugyanis, a mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kőfal [vers 5. Zsid 11,30.] magától, és felméne a nép a városba, kiki az előtte való helyen, [vers 7.] és bevevék a várost.
Józs. 6,21
És teljesen kipusztítának [5 Móz. 7,1. 2. 1 Sám. 15,3.] mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel.
Józs. 6,22
A két férfiúnak pedig, a kik megkémlelték vala a földet, monda Józsué: Menjetek be a parázna asszonynak házába [rész 2,14. Zsid. 11,31.] és hozzátok ki onnét az asszonyt és mindazt, a mije van, a miképen megesküdtetek néki.
Józs. 6,23
Bemenének azért a kémlő ifjak, és kihozák [vers 17.] Ráhábot, és az ő atyját, anyját és az ő atyjafiait, és mindazt, a mije vala, és minden cselédjét is kihozák, és helyezék őket Izráel táborán kivül.
Józs. 6,24
A várost pedig megégeték tűzzel, és mind azt, a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr házának kincsei [vers 19.] közé.
Józs. 6,25
A parázna Ráhábot [vers 32. Jak. 2,25.] pedig, és az ő atyjának háznépét és mindenét, a mije vala, élni hagyta vala [Bir. 1,25.] Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig; mert elrejtette vala a követeket, a kiket küldött volt Józsué, hogy kikémleljék Jérikhót.
Józs. 6,26
És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, a ki felkél, hogy megépítse [1 Kir. 16,34.] e várost, Jérikhót! Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!
Józs. 6,27
És vala az Úr Józsuéval, és lőn híre az egész földön.
