Józs. 4.
Józs. 4.
Az átkelés emlékére kőoszlopok állíttatnak.
Józs. 4,1
Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:
Józs. 4,2
Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, [rész 3,12.] egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.
Józs. 4,3
És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.
Józs. 4,4
Előhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből;
Józs. 4,5
És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,
Józs. 4,6
Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik [vers 21. 2 Móz. 13,8. 14.] majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?
Józs. 4,7
Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált [rész 3,13. vers 22. 23.] a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.
Józs. 4,8
És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepéből tizenkét követ, [vers 20.] a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.
Józs. 4,9
Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivő papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.
Józs. 4,10
A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.
Józs. 4,11
És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép előtt.
Józs. 4,12
Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve [rész 1,14.] az Izráel fiai előtt, a miképen szólt vala [4 Móz. 32,20. 29.] nékik Mózes.
Józs. 4,13
Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.
Józs. 4,14
Azon a napon felmagasztalá [rész 3,7.] az Úr Józsuét az egész Izráel szemei előtt, és félék őt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.
Józs. 4,15
Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:
Józs. 4,16
Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jőjjenek fel a Jordánból.
Józs. 4,17
És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jőjjetek fel a Jordánból!
Józs. 4,18
És lőn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepéből, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére [rész 3,15.] a Jordán vize az ő helyére, és folyt vala, mint az előtt, minden partja felett.
Józs. 4,19
A nép pedig az első hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, [rész 5,9.] Jérikhónak keleti határán.
Józs. 4,20
Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá [vers 8.] fel Józsué.
Józs. 4,21
És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a [vers 6. 7.] kövek?
Józs. 4,22
Tudassátok majd a ti [vers 6.] fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.
Józs. 4,23
Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti előttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított előttünk; [2 Móz. 14,21. Zsolt. 78,13. 106,9. 114,3.] míg általjövénk rajta.
Józs. 4,24
Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; [Ésa. 59,1.] hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.
