Józs. 14.
Józs. 14.
Az ország nyugati részének felosztása, Káleb öröksége.
Józs. 14,1
Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, [rész 21,1. 4 Móz. 34,17.] a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;
Józs. 14,2
Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta [4 Móz. 26,55. 56. 33,54. 34,13.] vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:
Józs. 14,3
Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök.
Józs. 14,4
Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára.
Józs. 14,5
A mint megparancsolta [4 Móz. 34,13. 15.] vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.
Józs. 14,6
Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, [4 Móz. 14,24. 30. 5 Móz. 1,35. 36.] a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában.
Józs. 14,7
Negyven esztendős valék én, mikor elküldött [4 Móz. 13,1-7.] engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.
Józs. 14,8
Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették [4 Móz. 13,28-30. 33,34.] a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.
Józs. 14,9
És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott [5 Móz. 11,2. 4.] a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.
Józs. 14,10
Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok!
Józs. 14,11
Még ma is olyan erős [5 Móz. 34,7.] vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre.
Józs. 14,12
Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok [rész 11,21.] vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr.
Józs. 14,13
És megáldá őt Józsué, és [rész 15,13. Bir. 1,20.] odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.
Józs. 14,14
Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.
Józs. 14,15
A Hebron [rész 15,13. 21,11.] neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott [rész 11,23.] a harcztól.
