Józs. 11.
Józs. 11.
A honfoglalás folytatása és bevégzése.
Józs. 11,1
Mikor pedig meghallotta ezt Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, és Aksáfnak királyához,
Józs. 11,2
És azokhoz a királyokhoz, a kik laknak vala észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé;
Józs. 11,3
A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.
Józs. 11,4
És kijövének ők és velök az ő egész táboruk, sok nép, olyan sok, mint a fövény, a mely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér.
Józs. 11,5
És összegyülének mindezek a királyok, és megindulának, és táborba szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izráel ellen.
Józs. 11,6
Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj [rész 10,8.] tőlök, mert holnap ilyenkorra mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket [Zsolt. 46,10.] pedig égesd meg tűzzel.
Józs. 11,7
Elméne azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és reájok rohanának.
Józs. 11,8
És adá őket az Úr Izráelnek kezébe, és verék őket és űzék őket egészen a nagy Sidonig és [rész 13,6.] Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverék őket annyira, hogy senki sem maradt közülök életben.
Józs. 11,9
És úgy cselekedék velök Józsué, a mint megmondotta vala néki az Úr: az ő lovaikat megbénítá, [vers 6. 2 Sám. 8,4.] szekereiket pedig tűzzel égeté el.
Józs. 11,10
Majd visszafordula Józsué ugyanazon időben és bevevé Hásort, királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az országoknak feje volt az előtt);
Józs. 11,11
És levágának minden lelket, a mely benne vala, megölvén őket fegyver élével; [rész 10,40. 5 Móz. 20,16.] nem maradt meg egy élő sem; Hásort pedig tűzzel égeté meg.
Józs. 11,12
És e királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatá Józsué, és megölé őket fegyver élével, kipusztítván őket, a mint megparancsolta vala Mózes, [5 Móz. 20,16. 17.] az Úrnak szolgája.
Józs. 11,13
Csak épen azokat a városokat nem égeté meg Izráel, a melyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedül ezt égeté meg Józsué.
Józs. 11,14
És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is magoknak zsákmányolák el Izráel fiai; csak az embereket hányák mind fegyver élére, míglen kipusztíták őket. Nem hagytak meg [vers 11.] egy élőt sem.
Józs. 11,15
A mint parancsolt az Úr [4 Móz. 33,51. 52.] Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes [5 Móz. 7,12. 20,16. 17.] Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott mindabból, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.
Józs. 11,16
És elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen [rész 10,11.] földét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és Izráel hegyét és annak síkságát.
Józs. 11,17
A kopasz hegytől fogva, a mely Szeír felé emelkedik, egészen Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat pedig mind elfogá és megveré és megölé őket.
Józs. 11,18
Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.
Józs. 11,19
Nem volt város, a mely békességre lépett volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeonban lakó Khivveusokat; haddal [rész 9,3. 6-15. 18.] vették azt meg mind.
Józs. 11,20
Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítvén [5 Móz. 2,30.] szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje őket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa őket, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
Józs. 11,21
Majd elméne Józsué ez időben, és kiirtá [4 Móz. 13,23. 34. 5 Móz. 1,28. 9,1. 2.] az Anákokat a hegyek közül Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának minden hegyéből, és Izráelnek minden hegyéből; városaikkal együtt törlé el őket Józsué.
Józs. 11,22
Nem maradtak Anákok Izráel fiainak földén, csak Gázában, [1 Sám. 17,4. 2 Sám. 21,2.] Gáthban és Asdódban hagyattak meg.
Józs. 11,23
Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék [rész 14,15.] a harcztól.
