Józs. 1.
Józs. 1.
Az Úr indulásra hívja fel Józsuét, ez pedig készülődésre a népet.
Józs. 1,1
És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála [5 Móz. 34,5.] után, szóla az Úr Józsuénak, [2 Móz. 33,11. 4 Móz. 13,9. 17. 27,15. 23. 5 Móz. 1,38.] a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
Józs. 1,2
Mózes, az én [5 Móz. 34,5. 10. 11.] szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
Józs. 1,3
Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen [2 Móz. 3,8. 5 Móz. 1,7. 8. 31,6. 8.] szólottam Mózesnek.
Józs. 1,4
A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az [1 Móz. 15,18. 5 Móz. 11,24.] Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
Józs. 1,5
Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, [5 Móz. 31,6. 8.] teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok [Zsid. 13,15.] tőled.
Józs. 1,6
Légy bátor és erős, [5 Móz. 31,6.] mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, [5 Móz. 1,38.] a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
Józs. 1,7
Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy [5 Móz. 28,1. 1 Kir. 2,3.] jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
Józs. 1,8
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál [5 Móz. 6,7. 11,19. 17,19. Zsolt. 1,2. 3.] arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
Józs. 1,9
Avagy nem parancsoltam-é meg néked: [vers 7. rész 6,27.] légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, [rész 8,1.] mert veled lesz [5 Móz. 31,7. 8.] az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
Józs. 1,10
Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:
Józs. 1,11
Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.
Józs. 1,12
A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:
Józs. 1,13
Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt [4 Móz. 32,20-23.] néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.
Józs. 1,14
Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, [4 Móz. 32,33-37.] a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, a kik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket;
Józs. 1,15
A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.
Józs. 1,16
Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent [2 Móz. 19,8.] megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
Józs. 1,17
A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen [5 Móz. 34,10. 12.] vele volt Mózessel.
Józs. 1,18
Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!
