Jób. 35.
Jób. 35.
Tovább beszél az Isten igazságáról.
Jób. 35,1
Tovább is felele Elihu, és monda:
Jób. 35,2
Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
Jób. 35,3
Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
Jób. 35,4
Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
Jób. 35,5
Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
Jób. 35,6
Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?
Jób. 35,7
Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?
Jób. 35,8
Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.
Jób. 35,9
A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
Jób. 35,10
De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
Jób. 35,11
A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
Jób. 35,12
Akkor azután kiálthatnak, [rész 27,8. 9.] de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
Jób. 35,13
Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
Jób. 35,14
Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!
Jób. 35,15
Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
Jób. 35,16
Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
