Jób. 32.
Jób. 32.
Elihu okát adja a Jób ellen való támadásának.
Jób. 32,1
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Jób. 32,2
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Jób. 32,3
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis [rész 13,4. 15,4. 10.] kárhoztatják vala Jóbot.
Jób. 32,4
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Jób. 32,5
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Jób. 32,6
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Jób. 32,7
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen [rész 12,12. 13.] bölcseséget az évek sokasága!
Jób. 32,8
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható [rész 38,36. Dán. 1,17.] lehellése, a mi értelmet ad néki!
Jób. 32,9
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének [rész 12,12. 13.] értik az ítéletet.
Jób. 32,10
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Jób. 32,11
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Jób. 32,12
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére [rész 15,9. 10.] meg nem felelt.
Jób. 32,13
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Jób. 32,14
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Jób. 32,15
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Jób. 32,16
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Jób. 32,17
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Jób. 32,18
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Jób. 32,19
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Jób. 32,20
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Jób. 32,21
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Jób. 32,22
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna [rész 17,4.] engem a teremtőm!
