Jób. 28.
Jób. 28.
Jób dícséri az Isten bölcseségét e világnak vezérlésében.
Jób. 28,1
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
Jób. 28,2
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
Jób. 28,3
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
Jób. 28,4
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
Jób. 28,5
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
Jób. 28,6
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
Jób. 28,7
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
Jób. 28,8
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
Jób. 28,9
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
Jób. 28,10
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
Jób. 28,11
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
Jób. 28,12
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
Jób. 28,13
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
Jób. 28,14
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
Jób. 28,15
Színaranyért [Péld. 3,13-18. 8,11-19.] meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
Jób. 28,16
Nem mérhető össze Ofir [Péld. 16,16.] aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
Jób. 28,17
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
Jób. 28,18
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
Jób. 28,19
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal [Zsolt. 19,11.] sem mérhető össze.
Jób. 28,20
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
Jób. 28,21
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
Jób. 28,22
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!
Jób. 28,23
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak [Péld. 8,1. 13.] helyét.
Jób. 28,24
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég [Zsolt 33,13. 14.] alatt.
Jób. 28,25
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
Jób. 28,26
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
Jób. 28,27
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
Jób. 28,28
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, [Zsolt 111,10. Péld. 1,7. 8,13.] és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
