Jób. 22.
Jób. 22.
Elifáz újra istentelenséggel vádolja Jóbot.
Jób. 22,1
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Jób. 22,2
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Jób. 22,3
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Jób. 22,4
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Jób. 22,5
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem [rész 7,21.] véghetetlen-é a te hamisságod?
Jób. 22,6
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Jób. 22,7
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad [rész 31,19. Máté 25,42. 45.] a kenyeret.
Jób. 22,8
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Jób. 22,9
Az özvegyeket üres kézzel [rész 31,17.] bocsátottad el, és az árváknak karjai [rész 31,18. 21.] eltörettek.
Jób. 22,10
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Jób. 22,11
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, [Zsolt. 18,17. 69,15.] a mely elborít!
Jób. 22,12
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Jób. 22,13
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Jób. 22,14
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Jób. 22,15
Az ősvilág ösvényét [1 Móz. 6,5-7.] követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Jób. 22,16
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Jób. 22,17
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el [rész 21,14.] tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Jób. 22,18
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Jób. 22,19
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, [Zsolt. 107,42.] az ártatlan pedig csúfolja őket:
Jób. 22,20
Valósággal kigyomláltatott [Zsolt. 37,17. 18,20.] a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
Jób. 22,21
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Jób. 22,22
Végy csak oktatást [Zsolt. 119,72.] az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Jób. 22,23
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Jób. 22,24
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Jób. 22,25
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Jób. 22,26
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Jób. 22,27
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Jób. 22,28
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon [Zsolt. 37,6. 92,11.] világosság fénylik.
Jób. 22,29
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az [Péld. 29,23.] alázatost megtartja.
Jób. 22,30
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig [Jer. 5,1.] a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
