Jób. 20.
Jób. 20.
Czófár szól az istentelenek állapotáról, a kik közé számítja Jóbot is.
Jób. 20,1
Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
Jób. 20,2
Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
Jób. 20,3
Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
Jób. 20,4
Tudod-é azt, hogy eleitől [rész 8,8.] fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
Jób. 20,5
Az istentelenek vígassága [Zsolt. 37,35. 36.] rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
Jób. 20,6
Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
Jób. 20,7
Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
Jób. 20,8
Mint az álom, úgy [Zsolt. 73,19. 20.] elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
Jób. 20,9
A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
Jób. 20,10
Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják [vers 15.] az ő rablott vagyonát.
Jób. 20,11
Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
Jób. 20,12
Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
Jób. 20,13
És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
Jób. 20,14
Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
Jób. 20,15
Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
Jób. 20,16
A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
Jób. 20,17
Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
Jób. 20,18
A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
Jób. 20,19
Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
Jób. 20,20
Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
Jób. 20,21
Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz [rész 18,12.] tartós az ő jóléte.
Jób. 20,22
Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
Jób. 20,23
Mikor meg akarja tölteni [1 Thess. 5,3.] a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
Jób. 20,24
Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.
Jób. 20,25
Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
Jób. 20,26
Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
Jób. 20,27
Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
Jób. 20,28
Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
Jób. 20,29
Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.
