Jób. 18.
Jób. 18.
Bildád Jóbot kérkedéssel vádolja, és a hitetlenek állapotáról szól.
Jób. 18,1
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
Jób. 18,2
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
Jób. 18,3
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Jób. 18,4
Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
Jób. 18,5
Sőt inkább a gonoszok világa [Zsolt. 37,2. 9.] kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
Jób. 18,6
A világosság elsötétedik az ő sátorában, [Péld. 13,9.] szövétneke kialszik felette.
Jób. 18,7
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa [Zsolt. 7,16.] rontja meg őt.
Jób. 18,8
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
Jób. 18,9
A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
Jób. 18,10
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
Jób. 18,11
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és [rész 15,21.] üldözik őt léptennyomon.
Jób. 18,12
Éhség emészti fel [rész 20,21.] az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
Jób. 18,13
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
Jób. 18,14
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és [rész 11,20. Péld. 10,28.] a félelmek királyához folyamodik ő.
Jób. 18,15
Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára [1 Móz. 19,24.] kénkövet szórnak.
Jób. 18,16
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
Jób. 18,17
Emlékezete [vers 14. Péld. 2,22.] elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
Jób. 18,18
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
Jób. 18,19
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
Jób. 18,20
Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
Jób. 18,21
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
