Jób. 13.
Jób. 13.
Panaszkodik barátainak hűtlenségéről, és maga forgatja ügyét Isten előtt.
Jób. 13,1
Ímé, mindezeket [rész 12,12-25.] látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Jób. 13,2
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Jób. 13,3
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Jób. 13,4
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Jób. 13,5
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre [Péld. 17,27. 28.] lenne.
Jób. 13,6
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Jób. 13,7
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, [rész 42,8.] és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Jób. 13,8
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Jób. 13,9
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Jób. 13,10
Keményen megbüntet, [rész 42,8.] ha titkon vagytok is személyválogatók.
Jób. 13,11
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem [Zsolt. 119,120.] nem száll-é rátok?
Jób. 13,12
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Jób. 13,13
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Jób. 13,14
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám [Bir. 12,3. 1 Sám. 19,5.] markomba lelkemet?
Jób. 13,15
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Jób. 13,16
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató [Zsolt. 1,5. 5,6. 7.] nem juthat elébe.
Jób. 13,17
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Jób. 13,18
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Jób. 13,19
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Jób. 13,20
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Jób. 13,21
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen [rész 7,14.] engem.
Jób. 13,22
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Jób. 13,23
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Jób. 13,24
Mért rejted el [Zsolt. 8,15.] arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Jób. 13,25
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Jób. 13,26
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak [Zsolt. 25,7. 90,8.] vétkét örökölteted velem?!
Jób. 13,27
Hogy békóba teszed [rész 33,11.] lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Jób. 13,28
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
