Jób. 1.
Jób. 1.
Isten engedelméből a Sátán Jóbot minden jószágától s gyermekeitől megfosztja.
Jób. 1,1
Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
Jób. 1,2
Születék pedig néki [Ezék. 14,14.] hét fia és három leánya.
Jób. 1,3
És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
Jób. 1,4
Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
Jób. 1,5
Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így [vers 1.] cselekedik vala Jób minden napon.
Jób. 1,6
Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is [1 Kir. 22,19-21.] közöttök.
Jób. 1,7
És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem [1 Pét. 5,8.] és át meg át jártam a földet.
Jób. 1,8
És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
Jób. 1,9
Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül [Ésa. 45,19.] féli-é Jób az Istent?
Jób. 1,10
Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
Jób. 1,11
De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg [vers 20. 22.] szemtől-szembe téged?!
Jób. 1,12
Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne [1 Kir. 22,22.] a Sátán az Úr elől.
Jób. 1,13
Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött [vers 18.] bátyjoknak házában.
Jób. 1,14
És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
Jób. 1,15
De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
Jób. 1,16
Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
Jób. 1,17
Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének [vers 3.] a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
Jób. 1,18
Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;
Jób. 1,19
És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és [vers 5. rész 3,25.] meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
Jób. 1,20
Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
Jób. 1,21
És monda: Mezítelen [Préd. 5,15. 1 Tim. 6,7.] jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, [rész 17,13.] vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
Jób. 1,22
Mindezekben nem [vers 11.] vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
