Siral. 5.
Siral. 5.
A nép siralma, töredelme és szabadulásért esdő fohásza.
Siral. 5,1
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Siral. 5,2
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Siral. 5,3
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Siral. 5,4
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Siral. 5,5
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Siral. 5,6
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Siral. 5,7
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Siral. 5,8
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Siral. 5,9
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Siral. 5,10
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Siral. 5,11
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Siral. 5,12
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Siral. 5,13
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Siral. 5,14
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Siral. 5,15
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Siral. 5,16
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Siral. 5,17
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Siral. 5,18
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Siral. 5,19
Te Uram örökké [Zsolt. 10,16. Jer. 10,10.] megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Siral. 5,20
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Siral. 5,21
Téríts vissza [Jer. 31,18.] Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Siral. 5,22
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
