Jer. 51.
Jer. 51.
Babilon romlása s ennek okai.
Jer. 51,1
Ezt mondja az Úr: Ímé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak.
Jer. 51,2
És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják őt, [Ezék. 22,15.] és földét kiüresítik, mert mindenfelől ellene lesznek a veszedelem napján.
Jer. 51,3
A kézívesre kézíves vonja fel íjját, és arra, a ki pánczéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét:
Jer. 51,4
És essenek el megöletve a Káldeusok földén, és átverve az ő utczáin.
Jer. 51,5
Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az ő Istenétől, a Seregek Urától, noha az ő földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen.
Jer. 51,6
Fussatok [rész 50,8.] ki Babilonból, és kiki mentse meg az ő lelkét, ne veszszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.
Jer. 51,7
Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az ő borából, azért bolondultak meg a nemzetek.
Jer. 51,8
Hamar [Ésa 21,9. Jel. 14,8.] elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette, kössétek be balzsammal [rész 46,11.] az ő sebét, hátha meggyógyul!
Jer. 51,9
Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el őt, és menjünk kiki a maga földére, mert az égig hatott az ő ítélete, és felemelkedett a felhőkig.
Jer. 51,10
Kihozta az Úr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek dolgát.
Jer. 51,11
Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az ő gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az ő [rész 50,28. 33.] templomáért való bosszúállása.
Jer. 51,12
Babilonnak kőfalain tűzzétek ki a zászlót, erősítsétek meg az őrséget, szerezzetek vigyázókat, rendeljétek el a leseket: mert az Úr meggondolta és meg is cselekszi azokat, a miket szólott Babilon lakói ellen.
Jer. 51,13
Oh te, a ki lakozol a nagy vizek mellett, a kinek kincsed temérdek, eljött a te véged és a te rablásod határa!
Jer. 51,14
Megesküdt a Seregek Ura az [Ámós 6,8.] ő lelkére, mondván: Bizony betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadalmas éneket énekelnek felőled.
Jer. 51,15
Az, a ki teremtette a földet [rész 10,12. 16.] az ő erejével, a ki megalapította a világot az ő bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az ő értelmével.
Jer. 51,16
Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhőket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és kihozza a szelet az ő tárházaiból.
Jer. 51,17
Minden ember bolonddá [rész 10,14.] lett tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül a maga bálványa miatt, mert hazugság az ő öntése és nincs benne lélek.
Jer. 51,18
Hiábavalóságok ezek, nevetségre való művek, az ő megfenyíttetésök idején elvesznek.
Jer. 51,19
Nem ilyen [Zsolt. 115,4-7.] a Jákób osztályrésze mert mindennek teremtője és az ő örökségének pálczája, Seregek Ura az ő neve!
Jer. 51,20
Pőrölyöm [rész 50,23.] vagy te nékem, hadi fegyverem, és nemzeteket zúztam össze veled, és országokat vesztettem el veled.
Jer. 51,21
És általad zúztam össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúztam össze a szekeret és a benne ülőt.
Jer. 51,22
És összezúztam általad férfit és asszonyt, és összezúztam általad a vénet és a gyermeket, és összezúztam általad az ifjat és a szűzet,
Jer. 51,23
És összezúztam általad a pásztort és nyáját, és összezúztam általad a szántóvetőt és az ő igamarháját, és összezúztam általad a hadnagyokat és a főembereket.
Jer. 51,24
És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az ő gonoszságaikért, a melyeket [vers 11. Zak. 1,11.] Sionban cselekedtek a ti szemeitek láttára, azt mondja az Úr.
Jer. 51,25
Ímé, én ellened fordulok, te romlásnak hegye, azt mondja az Úr, a ki az egész földet megrontottad, és kinyújtom reád kezemet, és levetlek téged [Siral. 1,21.] a kőszikláról, és kiégett hegygyé teszlek téged.
Jer. 51,26
És belőled nem visznek [Ésa. 13,19. 20.] követ a szegletre és a fundamentomra, mert örökkévaló pusztaság leszel, azt mondja az Úr.
Jer. 51,27
Tűzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a trombitát a nemzetek között, avassátok fel ellene a nemzeteket, gyűjtsétek össze ellene az Ararátnak, Menninek és Askenáznak országait, válaszszatok ő ellene hadvezért, hozzátok ki a lovakat mint rettenetes sáskasereget.
Jer. 51,28
Avassátok fel ellene a nemzeteket, Médiának királyait, az ő hadnagyait és minden főemberét, és az ő birodalmának egész földét.
Jer. 51,29
És megrendül a föld és rázkódik, mert az Úrnak gondolatai beteljesednek Babilon ellen, hogy Babilon földét pusztasággá, lakatlanná [Ésa. 13,20-22.] tegye.
Jer. 51,30
Babilon vitézei felhagytak a viadallal, erősségeikben ülnek, elfogyott a vitézségök, asszonyokká lettek, felgyújtották lakhelyeit, zárait letörték.
Jer. 51,31
Futár futár elé fut, és hírmondó a hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak, hogy bevétetett az ő városa mindenfelülről.
Jer. 51,32
És a révhelyek elfoglaltattak, és az álló tavak tűzzel kiszáríttattak, és a vitézek elrettentek.
Jer. 51,33
Mert ezt mondja a seregek Ura, az Izráel Istene: Babilon leánya olyan, mint a szérű, itt van az ő tapostatásának ideje, egy kis híja még, és eljő az ő aratásának ideje.
Jer. 51,34
Benyelt engem, megemésztett engem Nabukodonozor, a babiloni király, üres edénynyé tett engem, benyelt engem mint a sárkány, betöltötte a hasát az én csemegéimmel, és kivetett engemet.
Jer. 51,35
Az én rajtam esett erőszak és az én testem Babilonra [Zsolt. 137,8.] térjen, azt mondja a Sionnak lakója, és az én vérem Káldeának lakosaira, azt mondja Jeruzsálem!
Jer. 51,36
Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megítélem a te ügyedet, és bosszút állok [rész 50,21-30.] éretted, és kiszáraztom az ő tengerét, és kiapasztom az ő forrását.
Jer. 51,37
És Babilon kőrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz.
Jer. 51,38
Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, harsognak, mint az oroszlánkölykök.
Jer. 51,39
Az ő kedvöknek idején készítek nékik lakomát, és megrészegítem őket, hogy vígadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr.
Jer. 51,40
Előhozom őket, mint a bárányokat a megmetszésre, mint a kosokat a bakokkal egyetemben.
Jer. 51,41
Mint bevétetett [rész 25,26.] Sésák, és elfoglaltatott az egész földnek dicséreti! Milyen útálattá lett Babilon a nemzetek között!
Jer. 51,42
Feljött Babilonra a tenger, habjainak özönével [Ésa. 8,7. 8.] elboríttatott.
Jer. 51,43
Városai pusztává, [Ésa. 14,23.] sivataggá és kopár földdé lesznek, a melyen senki sem lakik, sem embernek fia át nem megy rajta.
Jer. 51,44
Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom [Ezsdr. 1,7-11. Dán. 1,2.] szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kőfala is ledől.
Jer. 51,45
Jőjjetek ki belőle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét az Úr haragjának tüzétől.
Jer. 51,46
És el ne olvadjon a ti szívetek és ne féljetek a hírtől, a mely hallatszik e földön, mikor egyik esztendőben hír jő, és a másik esztendőben is a hír, hogy erőszakosság van a földön, uralkodó tör uralkodóra!
Jer. 51,47
Azért ímé, eljőnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott [rész 46,1. 2.] képeit, és egész földe megszégyenül, és minden ő megöltjei elhullanak ő közötte.
Jer. 51,48
És örvendeznek Babilon felett az ég és a föld és minden benne valók, mert észak felől eljőnek reá a pusztítók, azt mondja az Úr.
Jer. 51,49
Babilon is elesik, Izráel megölöttjei, a mint Babilonban [Zsolt. 137,8.] is elhullottak az egész föld megölöttjei.
Jer. 51,50
Menjetek el, a kik megszabadultatok a fegyvertől, meg ne álljatok; emlékezzetek meg a távolból az Úrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem.
Jer. 51,51
Megszégyenültünk, mert hallottuk a gyalázkodást, orczáinkat szégyen borította, mert idegenek jöttek az Úr házának szentségébe.
Jer. 51,52
Azért ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és meglátogatom az ő faragott képeit, és egész földén sebesültek nyögnek.
Jer. 51,53
Ha az [Ámós 9,2.] égbe hág is fel Babilon, és ha megerősíti is az ő erős magaslatát, pusztítók törnek reá tőlem, azt mondja az Úr.
Jer. 51,54
Kiáltás hallatszik Babilonból, és a Káldeusok földéből nagy romlás.
Jer. 51,55
Mert elpusztítja az Úr Babilont, és kiveszíti belőle a nagy zajt, és zúgnak az ő habjai, mint a nagy vizek, hallatszik az ő szavok harsogása.
Jer. 51,56
Mert pusztító tör reá, Babilonra, és elfogatnak vitézei, eltörik az ő kézívök, mert a megfizetésnek [5 Móz. 32,35.] Istene, az Úr, bizonynyal megfizet.
Jer. 51,57
És megrészegítem az ő fejedelmeit, bölcseit, hadnagyait, tiszttartóit és vitézeit, és örök álmot alusznak, és nem serkennek fel, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!
Jer. 51,58
Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles kőfala földig lerontatik, és az ő büszke kapuit tűz égeti meg, és a népek hiába munkálkodnak, és a nemzetek a tűznek, és kifáradnak.
Jer. 51,59
Ez a szó, a melylyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Néria fiát, a ki a Mahásiás fia volt, mikor ő Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében; Serája pedig szállásmester vala.
Jer. 51,60
És megírá Jeremiás egy könyvben mindazt a veszedelmet, a mely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, a melyek megirattak Babilon felől.
Jer. 51,61
És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat,
Jer. 51,62
Ezt mondjad: Uram, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertől baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen.
Jer. 51,63
És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátes közepébe.
Jer. 51,64
És ezt mondd: Így merül el Babilon, és meg nem menekedik a veszedelemtől, a melyet én hozok reá, akármint fáradjanak. Eddig vannak a Jeremiás beszédei.
