Jer. 48.
Jer. 48.
Moáb pusztulása a babiloniak által.
Jer. 48,1
Moáb [Ésa. 15,1-9.] felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.
Jer. 48,2
Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ő ellene, mondván: Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!
Jer. 48,3
Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!
Jer. 48,4
Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.
Jer. 48,5
Mert a Luhit hágóján [Ésa. 15,5.] siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását.
Jer. 48,6
Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a [rész 17,5. 6. vers 13. 46. 1 Kir. 11,7.] hangafa a pusztában!
Jer. 48,7
Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.
Jer. 48,8
És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.
Jer. 48,9
Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.
Jer. 48,10
Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértől!
Jer. 48,11
Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő [Sof. 1,12.] seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.
Jer. 48,12
De ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.
Jer. 48,13
És megszégyenül Moáb Kámós miatt, [1 Kir. 11,7.] a mint megszégyenült Izráel háza Béthel [1 Kir. 12,29. 2 Kir. 16,6-16.] miatt, a melyben bizodalma volt.
Jer. 48,14
Mimódon mondjátok: Hősök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?
Jer. 48,15
Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!
Jer. 48,16
Közel van Moáb veszedelme, ihol jő és igen siet az ő veszedelme!
Jer. 48,17
Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálcza!
Jer. 48,18
Szállj le a dicsőségből és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet.
Jer. 48,19
Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, és ezt mondd: Mi történt?
Jer. 48,20
Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok [Ésa. 16,7.] és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!
Jer. 48,21
Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.
Jer. 48,22
És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.
Jer. 48,23
És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.
Jer. 48,24
És Kirjátra, [Ésa. 34,6. 63,1.] Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.
Jer. 48,25
Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.
Jer. 48,26
Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is.
Jer. 48,27
Vajjon nem csúfod volt-é [Sof. 2,9.] néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat?
Jer. 48,28
Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belől rak fészket.
Jer. 48,29
Hallottuk a Moáb [Ésa. 16,6. Sof. 2,9.] kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát.
Jer. 48,30
Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.
Jer. 48,31
Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a [Ésa. 16,7.] Kir-Heres férfiaiért nyög az én lelkem.
Jer. 48,32
Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.
Jer. 48,33
És eltünik az öröm és vígasság Kármelből és a Moáb földéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklő nem énekel.
Jer. 48,34
Hesbon kiáltása miatt Elealéig és Jáhásig felhat az ő szavok; [Ésa. 15,5. 6.] Soártól fogva Horonáimig és Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.
Jer. 48,35
És kifogyasztom Moábból, [vers 7.] azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek.
Jer. 48,36
Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, [Ésa. 16,11.] és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyűjtött.
Jer. 48,37
Mert minden fő [Ésa. 15,2. 3.] kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és minden derékon gyászruha.
Jer. 48,38
Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az [rész 22,28. Hós. 8,8.] edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr.
Jer. 48,39
Jajgatnak, ezt mondván: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.
Jer. 48,40
Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.
Jer. 48,41
Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.
Jer. 48,42
És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép többé, mert az Úr ellen felemelkedett.
Jer. 48,43
Félelem, [Ésa. 24,17. 18.] verem és tőr jő te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.
Jer. 48,44
A ki elfut a félelem elől, a verembe esik, és a ki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.
Jer. 48,45
A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók; de [4 Móz. 21,28.] tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.
Jer. 48,46
Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak [vers 7.] népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.
Jer. 48,47
De visszahozom Moábot a fogságból sok idő mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.
