Jer. 45.
Jer. 45.
Báruk megdorgálása és megvígasztalása.
Jer. 45,1
Az a szó, a melyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ő könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, [2 Kir. 23,34.] Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván:
Jer. 45,2
Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, te néked, Báruk:
Jer. 45,3
Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.
Jer. 45,4
Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.
Jer. 45,5
És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet [rész 38,2.] zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.
