Jer. 4.
Jer. 4.
Intés a megtérésre. A zsidóság pusztulása egy északról betörő ellenség által.
Jer. 4,1
Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat előlem és nem ingadozol;
Jer. 4,2
És így esküszöl: Él az Úr! hűségben, egyenességben és igazságban: akkor ő benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.
Jer. 4,3
Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új [Hós 10,12.] ugart, és ne vessetek tövisek közé!
Jer. 4,4
Metéljétek magatokat [5 Móz. 10,16.] körül az Úrnak, és távolítsátok el [Jóel 2,13.] szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tűz, és [Ésa. 65,5. 66,24.] olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.
Jer. 4,5
Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyűljetek össze és menjünk be az erősített városokba!
Jer. 4,6
Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak [rész 1,14. 15.] felől és nagy romlást!
Jer. 4,7
Felkelt az oroszlán az ő tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.
Jer. 4,8
Öltözzetek azért [rész 6,26.] gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!
Jer. 4,9
Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták [Ezék. 13,9. 10.] elcsodálkoznak.
Jer. 4,10
Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.
Jer. 4,11
Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél jő a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!
Jer. 4,12
Erős szél jő onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök.
Jer. 4,13
Ímé! úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!
Jer. 4,14
Jeruzsálem, tisztítsd meg [rész 4,4. Ésa. 1,16.] szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bűnös gondolataid?
Jer. 4,15
Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető.
Jer. 4,16
Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen.
Jer. 4,17
Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.
Jer. 4,18
A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott!
Jer. 4,19
Oh én belsőm, [rész 9,1. Ésa. 21,3. 4.] oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!
Jer. 4,20
Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!
Jer. 4,21
Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?
Jer. 4,22
Bizony [Ésa. 1,3.] bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!
Jer. 4,23
Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!
Jer. 4,24
Nézek a hegyekre is, ímé [Ésa. 5,25.] reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!
Jer. 4,25
Nézek és ímé egy ember [Sof. 1,3.] sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.
Jer. 4,26
Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt!
Jer. 4,27
Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az [2 Kir. 24,1-3.] egész ország, de nem vetem [2 Kir. 25,1-21.] végét!
Jer. 4,28
Azért gyászol [rész 15,6.] a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.
Jer. 4,29
A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elől elfut minden város, elrejtőznek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.
Jer. 4,30
És te, elpusztult, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel [Ezék. 23,40.] mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged [Ezék. 23,22.] a szeretőid, életedre törnek.
Jer. 4,31
Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az először szűlőnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: [rész 6,24.] Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt.
