Jer. 25.
Jer. 25.
Júdának fogságra jutása és minden ellenségének leendő büntetése.
Jer. 25,1
Az a beszéd, a mely lőn Jeremiáshoz az egész Júda népe felől, Joákim negyedik [2 Kir. 23,34.] esztendejében; a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az első esztendejében Nabukodonozornak a babiloni királynak;
Jer. 25,2
A melyet szóla Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván:
Jer. 25,3
Jósiásnak [2 Kir. 22,1. 23,29.] tizenharmadik esztendejétől fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendő óta) szóla az Úr nékem, és szólottam én néktek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok.
Jer. 25,4
És elküldte az Úr ti hozzátok minden ő szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, [rész 18,12.] és fületeket sem hajtottátok a hallásra.
Jer. 25,5
Ezt mondták: [2 Kir. 17,13. 14,17.] Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekből, hogy lakhassatok a földön, a melyet az Úr adott néktek és a ti atyáitoknak öröktől fogva örökké.
Jer. 25,6
És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok őket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok.
Jer. 25,7
De nem hallgattatok [rész 18,12.] reám, azt mondja az Úr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek munkájával a ti veszedelmetekre.
Jer. 25,8
Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre:
Jer. 25,9
Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a [2 Kir. 25,1-11. Ésa. 10,6.] babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom őket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem őket és csudává és szörnyűséggé teszem őket és [Siral. 2,15.] örökkévaló pusztasággá.
Jer. 25,10
És elveszem tőlök az öröm [rész 16,9.] szavát, a vígasság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát.
Jer. 25,11
És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak [2 Krón. 36,22. 23.] szolgálnak hetven esztendeig.
Jer. 25,12
És mikor eltelik a hetven esztendő, meglátogatom a babiloni [Ésa. 47,1-15. Dán. 9,2. 5,30. 31.] királyon és az ő népén az ő álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.
Jer. 25,13
És végbeviszem azon a földön mindazokat, a miket szóltam [rész 50,2. 3. Ésa. 21,2-9.] felőle, mindazt, a mi megvan írva e könyvben, a melyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felől.
Jer. 25,14
Mert ő rajtok is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy királyok, és megfizetek nékik az ő cselekedeteik szerint [Róm. 2,6-11.] és az ő kezeiknek munkája szerint.
Jer. 25,15
Mert ezt mondotta az Úr, Izráelnek Istene nékem: Vedd el kezemből e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, a kikhez én küldelek téged.
Jer. 25,16
Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak [Náh. 3,11.] a fegyver miatt, a melyet én közéjök bocsátok.
Jer. 25,17
És elvevém a pohárt az Úr kezéből, és megitatám mindama nemzeteket, a kikhez külde engem az Úr:
Jer. 25,18
Jeruzsálemet és Júda városait, az ő királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyűséggé és átokká tegyem őket, a mint e mai napon van:
Jer. 25,19
A Faraót, [rész 46,2.] Égyiptom királyát, az ő szolgáit és fejedelmeit és minden ő népét,
Jer. 25,20
És minden egyveleg népet, és az Úz földének minden királyát, és a Filiszteusok [rész 17,1.] földének minden királyát, és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait,
Jer. 25,21
Edomot, [rész 48,1. 49,2.] Moábot és az Ammon fiait,
Jer. 25,22
És Tírusnak [rész 47,2.] minden királyát és Szidonnak minden királyát és a szigeteknek minden királyát, a kik túl vannak a tengeren,
Jer. 25,23
Dedánt [1 Móz. 25,3.] és Témánt és Búzt és mindazokat, a kik lenyírott üstökűek,
Jer. 25,24
És Arábiának minden királyát és az egyveleg nép minden királyát, a kik a pusztában laknak,
Jer. 25,25
És Zimrinek minden királyát és Elámnak minden királyát és a Médusok minden királyát,
Jer. 25,26
És északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, a melyek e föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik.
Jer. 25,27
Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, [vers 16. Nehem. 3,11.] okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver előtt, a melyet én küldök közétek.
Jer. 25,28
És ha majd a te kezedből nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belőle: ezt mondd nékik: Így szól a Seregek Ura: Meg kell [Abd. 1,16. 17.] innotok.
Jer. 25,29
Mert ímé, a város ellen, a mely az én nevemről neveztetik, az ellen veszedelmet indítok, [1 Pét. 4,17. Ésa. 63,18. 19.] ti pedig egészen megmenekültök-é? Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura,
Jer. 25,30
Te pedig prófétáld meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az Úr a magasságból harsog, és az ő szent lakhelyéből dörög, [Jóel 3,16. Ámós 1,2.] harsanva harsog az ő házára, riogatva kiált, mint a szőlőtaposók, e föld minden lakosa ellen.
Jer. 25,31
Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, ő minden testnek [1 Móz. 18,25.] ítélő birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja [rész 15,1. 2. 6.] az Úr.
Jer. 25,32
Így szól a Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettől a másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitől.
Jer. 25,33
És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végéig; nem [rész 16,4.] sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj.
Jer. 25,34
Jajgassatok [rész 22,28. 23,1. 2. 24,8-10.] pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok.
Jer. 25,35
És nincs hová futniok a pásztoroknak, és menekülniök a nyáj vezéreinek.
Jer. 25,36
Hallatszik a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította az Úr az ő legeltető helyöket.
Jer. 25,37
Elpusztultak a békességes legeltető helyek az Úr felgerjedt haragja miatt.
Jer. 25,38
Elhagyta azokat, mint az oroszlán az ő barlangját, mert pusztasággá lett az ő földjök a zsarnoknak dühe miatt és az ő felgerjedt haragja miatt.
