Jer. 22.
Jer. 22.
Intések Júda királyai: Sallum, Jojakim és Jojakin ellen.
Jer. 22,1
Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:
Jer. 22,2
És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!
Jer. 22,3
Ezt mondja az Úr: Tegyetek [rész 21,12.] ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.
Jer. 22,4
Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak [rész 17,25.] kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén ő, az ő szolgái és az ő népe.
Jer. 22,5
Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra [Zsid. 6,13.] esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.
Jer. 22,6
Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: Ha Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, mint a városokat, a melyekben nem laknak.
Jer. 22,7
És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az ő fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tűzre vetik.
Jer. 22,8
És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr [2 Móz. 29,24. 25.] ezt e nagy várossal?
Jer. 22,9
És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek frigyét, és idegen istenek előtt borultak le és azoknak szolgáltak.
Jer. 22,10
Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg.
Jer. 22,11
Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jósiásnak, a Júda királyának fia felől, a ki uralkodik az ő atyja, Jósiás [2 Kir. 23,31-34.] helyett: A ki kimegy e helyből, nem tér többé ide vissza.
Jer. 22,12
Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.
Jer. 22,13
Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az ő felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.
Jer. 22,14
A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.
Jer. 22,15
Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.
Jer. 22,16
Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr!
Jer. 22,17
De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre [Ezék. 19,6. 7.] vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erőszak elkövetésére.
Jer. 22,18
Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, [2 Krón. 36,4-6.] Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének.
Jer. 22,19
Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják [Ésa. 14,19. Préd. 6,3.] és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!
Jer. 22,20
Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretőid mind tönkre jutottak.
Jer. 22,21
Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem [rész 18,12.] hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!
Jer. 22,22
Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretőid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.
Jer. 22,23
Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülő vajudása?
Jer. 22,24
Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; [2 Kir. 24,8-16.] Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyűrű [Agge. 2,23.] volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.
Jer. 22,25
És odaadlak téged a te lelked keresőinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétől félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.
Jer. 22,26
És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szűlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.
Jer. 22,27
És nem jőnek vissza arra a földre, a melyre az ő lelkök visszajőni kivánkozik.
Jer. 22,28
Avagy útálatos és [Hós. 8,8.] elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörűség nincsen? Miért lökték el őt és az ő magvát, és dobták olyan földre, a melyet ők nem ismernek?
Jer. 22,29
Föld, [Ésa. 1,2.] föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!
Jer. 22,30
Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében; mert senkinek, a ki az ő magvából a Dávid székében [2 Kir. 24,1-7. 25,1-7.] ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.
