Jer. 19.
Jer. 19.
Júda sorsának kiábrázolása az összetört cserépedény által.
Jer. 19,1
Ezt mondja az Úr: Menj el és végy egy cserépkorsót a fazekastól, és némelyekkel a nép vénei közül és a papok vénei közül.
Jer. 19,2
Menj el a Ben-Hinnom völgyébe, a mely a fazekasok kapujának bejáratánál van, és kiáltsd ott azokat a szavakat, a melyeket én szólok néked;
Jer. 19,3
És ezt mondjad: Halljátok meg az Úr szavát Júda királyai és Jeruzsálem lakosai: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én veszedelmet hozok e helyre, úgy hogy a ki csak hallja, megcsendül bele a füle.
Jer. 19,4
Azért, mert elhagytak engem, és idegenné tették e helyet, és [Ésa. 65,11.] idegen isteneknek áldoztak benne, a kiket sem ők nem ismertek, sem atyáik, sem Júda királyai, és eltöltötték e helyet [2 Kir. 21,6-16.] ártatlan vérrel;
Jer. 19,5
És magaslatokat építének a Baálnak, hogy megégessék [rész 7,31.] fiaikat a tűzben, égőáldozatul a Baálnak, a mit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és a mire nem is gondoltam.
Jer. 19,6
Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és e hely nem neveztetik többé Tófetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem öldöklés völgyének.
Jer. 19,7
És eszét vesztem e helyen Júdának és Jeruzsálemnek, és fegyverrel ejtem el őket ellenségeik előtt, és az életökre törőknek kezével; holttesteiket pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak adom eledelül.
Jer. 19,8
És e várost [rész 18,16.] csudává teszem és nevetséggé, a ki csak átmegy rajta, álmélkodik és szörnyűködik az ő nagy romlásán.
Jer. 19,9
És megétetem velök az ő fiaik húsát és leányaik [5 Móz. 28,53.] húsát és megeszi kiki az ő barátjának húsát, a megszállás alatt és a veszedelem alatt, a melylyel megszorongatják őket ellenségeik és a kik keresik az ő lelköket.
Jer. 19,10
Azután törd el e korsót azok szeme láttára, a kik elmennek veled.
Jer. 19,11
És ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze e népet és e várost, a mint összetörhető e cserépedény, a mely többé meg sem építhető; és Tófetben [rész 7,32.] temettetnek el, mert nem lesz más hely a temetkezésre.
Jer. 19,12
Így cselekszem e helylyel és ennek lakosaival, azt mondja az Úr, és olyanná teszem e várost, a milyen Tófet.
Jer. 19,13
És Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai undokokká lesznek, mint [2 Kir. 23,10.] a Tófet helye; mindazok a házak, a melyeknek [2 Kir. 23,12.] tetején az ég egész seregének áldoztak és italáldozatot vittek az idegen isteneknek.
Jer. 19,14
Azután hazajöve Jeremiás Tófetből, a hová az Úr küldte vala őt prófétálni; megálla az Úr házának pitvarában, és szóla az egész népnek:
Jer. 19,15
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé én ráhozom e városra és ennek minden városára mindama veszedelmet, a melyről szóltam ő ellene; mert megkeményítették nyakukat, hogy [rész 7,25. 26. 18,12.] ne hallják az én beszédeimet.
